Mostmár a nyárra való hangolódás jegyében telnek a napjaink. Még ott vagyunk, ahol lennünk kell, és tesszük, amit tennünk kell, de érezzük azt, hogy már nem adunk bele mindent, közel sem pörgünk száz százalékon, hanem takaréklángon égünk, csak pislákolunk, pislákolunk, és bármit teszünk, úgy érezhetjük, hogy hiányzik belőlünk a lendület, ami nem is olyan régen, alig egy hónappal ezelőtt, még ott toporgott, hogy valahogy előtörhessen, és akkor igyekeztünk visszafogni, hogy elérkezzen a megfelelő pillanat, most viszont már hiába rugdossuk, nem megy már sehova, csak áll mélán, bambán, mintha az egyik pillanatban alaposan átgondolta volna az egészet, és ennek következtében úgy döntött, hogy nem éri meg a fáradságot. Az az erő, amely ott feszült bennünk, és a tettek mezején is szerette volna magát megmutatni, mára visszavonulót fújt, és átadta a helyét egy másfajta erőnek, annak amely majd júniusban, a strandszezon beköszöntével fog előtörni, majd akkor fogja habzsolni a pillanatokat, élvezni a perceket, és töretlenül haladni előre, előre, fáradhatatlanul, határozottan, célirányosan, mint minden évben.

Pedig most még a kötelességekre fókuszáló erőre lenne szükség, legalább egy rövid ideig még azt kellene valahogy életre kelteni, aktivizálni, hogy azután letudva a kötelezőket, dolgozatokat, feleléseket, vizsgákat, átadhassa a helyét annak a bizonyos másiknak. Ideális esetben ez az emberben automatikusan végbe menne, de most tudatosan is kellene erre törekedni, hogy mindenki elérhesse a megfelelő eredményt, hogy lerázhassa a kötelezőeket, és lehessen… Hát, mindent… Mindent, ami nem kötelező mégis fontos, sőt fontosabb a kötelességeknél, mindent, amin az életünk, vagy legalábbis a lelkünk egészsége múlik, az hogy épelméjűen jussunk oda, amikor már az egész éves nyomást (mínusz két hét nyaralás a tengerparton) kell túlélni, sőt úgy tenni, mintha élveznénk. Most mindenhez több fókuszra van szükség, olyan tartalékok mozgósítására, amelyekről talán nem is tudtunk, de biztosan megvan mindannyiunkban, minden emberben. Több fókuszt, több kitartást, és ha minden megvan, jöhet a csobbanás.

Képgaléria: