A japán irodalom mintegy másfélezer évet ölel fel. A régi Japánra nagy hatással volt a Kínával és a kínai irodalommal való kulturális érintkezés – a Japánban készült irodalmi művek gyakran klasszikus kínai nyelven íródtak, és a kínai hatás egészen a modern kor kezdetéig jelentős maradt; ugyanakkor a japán irodalom hamar kialakította saját, jellegzetes stílusát, nemzeti témáit. Amikor Japán a XIX. században megnyitotta kapuit a nyugati kereskedelem felé, a japán írók megismerkedtek a modern nyugati irodalmakkal, amelyek hatása egészen a mai napig megfigyelhető.

A JAPÁN IRODALOM DIÓHÉJBAN

A japán írásbeliség az V–VI. században indult fejlődésnek a kínai írásbeliséggel való találkozással s ennek alapos elsajátításával. Az ősidők óta szájhagyomány útján őrzött mitológia, legendák, történetek és dalok írásos megörökítésének igénye is a kínai műveltség tanulmányozása során tudatosodott a japánokban. Így születtek a beléjük szőtt mitológiával, legendákkal, népi dalokkal együtt fennmaradt legrégibb írásos művek, nevezetesen a Kodzsiki, A régi dolgok feljegyzései (712), a Nihonsoki, Japán krónika (720) és a Fudokik, A tartományi földrajzok. A japán líra első fennmaradt antológiája a Manjósú, azaz a Tízezer levél gyűjteménye, aminek ma ismert formája feltehetően a VIII. század közepe táján,760 körül készült el. A húsz kötetben több mint 4500 vaka található. A vaka japán dalt jelent, megkülönböztetendő a japán irodalomban szintén jelen lévő kínai nyelvű költészettől. a VIII–IX. században a japán nyelv leírására alkalmas saját szótagírás, a kana-írás fejlődött ki. Ebben a korszakban virágzott ki az udvari hölgyek irodalmi tevékenységével fémjelzett, japán udvari nemesi irodalom, benne a regények, a történelmi eseményeket, különböző furcsa történeteket, legendákat elmesélő prózai műfaj, a monogatari, a napló- és esszéirodalom, útleírások. A csóninok irodalmi tevékenysége először az Edo-kori gazdaság központjában, Oszakában és Kiótóban, valamint az ezek környékén lévő városokban virágzott ki az 1688–1704-es években. A csónin, a városlakók kultúrája. A csóninok, akik eddig csupán a nemesek, szerzetesek és szamurájok/busik által írt művek olvasói voltak, maguk is aktív alkotói lettek a saját szemmel látott valóságot saját nyelven megfogalmazó irodalomnak, így született a csónin irodalom. A csóninok életét ábrázoló, különböző elnevezésű regényes és elbeszélő műfajok születtek, mint például az Ihara Szaikaku nevével fémjelzett ukijozósi, a világi történetek. Az 1868-tól kezdődő időszak első száz éve a japán modernizáció korszaka volt: új műfajok jelentek meg, mint például a kritika, esszé, szabadvers európai mintára. Az előbbi fő tendenciák mellett természetesen a régi műfajok, mint a haiku, vaka, kabuki megújító törekvései színesítették, gazdagították a modern japán irodalmat, tovább éltették és éltetik azokat máig. A XIX. század végétől a XX. század első felére számos fiatal költő jelent meg, akik a vaka-költészetet ismét olyanná élesztették, mint a Manjósú dalai, amelyben szabadon áradó szavakkal, gondolatokkal az ember érzelmeit őszintén énekelték meg.

HAIKU

A haiku egy XIII. századból származó japán versforma és műfaj. A haiku versformát követő versek három sorból állnak, amik 5, 7 majd 5 morából (magyar nyelvben szótagból) épülnek fel és nem feltétlenül rímelnek. Ebben a műfajban további megkötések is vannak: az első és az ötödik szótag hangsúlyos és a vers csattanóval záródik. Gyakoriak az alliterációk, és fontos szerepe van az egyes betűk hangulati értékének is.

Matsuo Basho néhány haikuja Fodor Ákos fordításában:

Nyári köntösöm

hártya-finom s könnyű, mint

kabóca szárnya.

Üres a csészéd?

Tégy bele szem-tápláló,

Színes virágot.

Aratás? vetés

Lármája zsong odakint?

– Kunyhómban csönd van.

MANGA

Mangának hívják azokat a képregényeket, amik Japánban készülnek. A japán képregények eredetét, egészen a XII. századig vezethetjük vissza. Ekkor kezdtek történeteket elmesélő tekercseket készíteni, melyeken a képsorozat, leginkább tusrajz, mellé szöveget is írtak. A modern manga stílus jóval később alakult ki. Kialakulását illetően a II. világháború utáni események, valamint az amerikai katonák által Japánba vitt képregények befolyásolták és alakították a modern manga stílusát. A manga 1950 és 1969 között nagyon népszerűvé vált, két fő irányzata lett:

Sónen – ezt elsősorban fiúknak készítik, jellegzetesen akciódús a története, amelynek főhőse, egy fiú. A történetek szereplői sokszor harcosok vagy sportolók. Fontos elemei a barátság, bajtársiasság, helytállás.

Sódzso – elsősorban lányoknak készítik, ezt a motívumok is tükrözik. A történet általában romantikus, sokszor túlságosan érzelgős, olykor akár tragikus is.

A NAP ZENÉJE:

Kopi feat Kobasolo: Swayed in Spring Reiniscence

A NAP SZAVA:

Binsen – jelentése: lap

Képgaléria: