Karácsony csillaga
Az Európa Alapítvány Karácsonyi Csillag című irodalmi pályázatának díjazott alkotása
Hideg szél fújta be a téli tájat,
Hólepel borította az erdőt és házat.
A város közepén egy kis harang szólt,
Együtt zengte az estét minden apró szó.
Gyermekek éneke szállt az éjben,
S az utcákon fények táncoltak szépen.
Egy kisfiú állt ott, kabát nélkül, árván,
Álmodott egy meleg, szerető családról talán.
Az emberek látták, de továbbmentek,
Nem vették észre a csillogó könnyeket.
Ám egy kislány megállt, s megfogta kezét,
„Gyere, van hely nálunk, egy tál meleg ételért.”
A szoba kicsi volt, de szívekben tágas,
A szeretet fénye mindenhol láthat.
Az asztalon kenyér, egy meleg tál leves,
A család mosolya vigasz és éden lett.
Az éj lassan múlt, a csillagok ragyogtak,
A kinti fák jégtől csillogva hajoltak.
De bent, ahol meleg volt és a szívek nyíltak,
Megszületett az ünnep, ahol csodák folytak.
Minden gyertya lángja új álmokat ígér,
Fényükben minden harag és bánat elmerül.
Együtt vagyunk most, ez a legszentebb pillanat,
A remény szőtte e csodás karácsonyi szavakat.
Így a város felett felragyogott a csillag,
És a szeretet dalát minden lélek hallja.
Karácsony estéjén mind együtt voltak,
S a remény angyalai csendben daloltak.
A hó ropogott, a világ szebbé lett,
Mert a szeretet győzött, s mindent felélesztett.
Ez a karácsony meséje, melyben együtt éltek,
És a szeretet melegében mindent reméltek.
