Irodalomból tangóharmonika
Fotó: Greguss Lilla
Tolnai-kArcolás az irodalmi kávéházban
Tolnai Ottó. Évekig az egyetemi órákon, a vizsgákon, a könyvtárban találkoztam ezzel a névvel, hónapok óta pedig a munkahelyemre, a színházba is beférkőzött. Már egy ideje tervezgetjük, hogy a kArc Irodalmi kávéház Tolnai Ottó verseinek előadásával és megzenésítésével lepi meg a közönséget. Erre végül január 28-án került sor a Raichle-palotában. A majdnem száz nézőből álló közönség megismerhette a kArcosok klubjának új tagját, Berta Csongor színművészt, aki szavalt és a muzsikálásból is kivette a részét. A Ha elszáll című vers megzenésített változatával kezdődött a műsor, amelyet Csongor énekelt, a többi dalban pedig különböző hangszereken játszott. A programot Kalmár Zsuzsa, a kArc háziasszonya állította össze, Baráth Attila pedig a videóanyagot készítette el. A zenekarban a már megszokott tagok, Pálfi Ervin, Ifj. Kucsera Géza (ők ketten voltak a versek megzenésítői, a zeneszerzők), Miroslav Jovančić, Hajdú Tamás, Garai Róbert és Berta Csongor gondoskodtak a megfelelő zenei aláfestésről. A közönség dinamikus érkezésén és helyfoglalási vágyán érződött, mennyire várták már az évad első kArcát.
Tolnai Ottó. Megérkezett. Megtisztelt minket a jelenlétével. Olyan kArc még nem volt, amikor az elhangzott művek szerzője a közönség soraiban ül. Egy-egy vers elhangzása után akaratlanul is odapillantottam, lestem a reakcióját, de persze mindig gyorsan elkaptam a tekintetemet, hogy ne vegye észre. S nézem a gyerekeket (Mezei Sára Csenge, Korhecz Viola, Lajkó Léda, Csernik Bertalan), akik a sajátságos őszinteségükkel szavalják az egyik legnagyobb vajdasági magyar szerző verseit. A fiatal előadók üde színfoltjai voltak az estének. A Csernik Bertalan által szavalt versnek (Nincs píz) a megzenésített változatát is hallhattuk pénzcsörgéssel megspékelve. Ralbovszki Csaba előadásmódja ezúttal is más perspektívából közelítette meg a verseket. Nem lehetett komoly arccal végighallgatni az Úgy érzed jó a földnek vagy az Én, kő című költeményeket. Megható volt, ahogy Pámer Csilla elszavalta az Olyan című verset, majd gyönyörűen legombolta rólunk a szomorúságot a Mint lovukkal vitézeket című művel. Baráth Attila a szavalás mellett ismét mikrofont ragadott, Pámer Csillával remekül kiegészítették egymást a Nem gyűjtöm kalapszám vagy a Félek velem kivételt teszel című megzenésített versek eléneklésekor. Mezei Zoltán egy híres Tolnai-művet szavalt el, a Vitéz nagyanyámat. Az est egyik fénypontja számomra a Félnótás című vers megzenésített változata Ralbovszki Csaba és a zenekar előadásában. Itt volt igazán mély az a szakadék, amely egyik videofelvételen Tolnai sorai szerint kettétörik.
Tolnai Ottó. Az est díszvendége. Nem olvasott fel, inkább mesélt. Szórakoztatott. Élményt vadászott és terített nekünk az asztalra. A sok viccelődés és kedves történet után komoly meghatódottságot és hálát láttam az arcán. Elmondása szerint már rengeteg nagyszerű művész előadta a verseit, de ilyen élményben még nem volt része. Elmesélte egy színházi élményét, amikor is a színész a könyökcsőből tangóharmonikát csinál, és ezt összekötötte az irodalmi esttel: a színészek/zenészek az ő könyökcső verseiből tangóharmonikát készítettek. A hála csak úgy lobogott a teremben. Mindenki hálás volt mindenkinek valamiért.
Tolnai Ottó. Mindenkinek gratulált. Amikor lehajolt puszit adni a gyerekeknek, akik a verseit szavalták, akkor döbbentem rá, hogy sokkal nagyobb dolog történt, mint egy átlagos kArc-esten. Egymástól távol álló generációk találkoztak kultúrán, művészeten, irodalmon belül. Annyi mindenre van lehetőség Szabadkán, csak meg kell látni a könyökcsőben a tangóharmonikát.