Papajcsik Áron

Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2022. Humoreszk, 3. hely

< - > √(Ér) - Ségek

(kisebb - nagyobb gyökérségek)

Hol volt, hol nem volt, az óperenciás kurta farkú malacon túl… bla, bla, bla. Minden történet így kezdődik, így ez is. A lényeg, hogy élt egyszer egy tök átlagos középiskolás srác, akiben semmi különleges nem volt, de lehet pont ezért volt különleges. Róla szól ez a történet, az ő neve Laci.

Tök átlagos hősünk, Laci egy mindennapi matekórán ragadt a kedvenc iskolájában, ahol öt perc egy örökkévalóságnak a négyzetével egyenlő. Ami a mi szemszögünkből fontos, hogy a tanár úgy kezdte az órát, hogy: „Ezt már általános iskolában tanulnotok kellett volna”. Mindenki tudja, mit jelent ez: Senki soha nem látott még olyat a teremben, mint ami most következik. Fancsali képpel, de még valamennyi kitartással mindennapi hősünk, Laci elkezd másolni a tábláról. Érdeklődése a tananyag iránt annak arányában csökken, ahogy az értetlen sorok a füzetében szaporodnak, és már nem sokáig tud a figyelme nem elkalandozni. Amikor ez megtörténik, már biztosra veszi a bukást, de figyeljük meg, hova kalandoznak el a gondolatai.

Ebédre pizza lesz, az lesz a nap fénypontja, de mi lesz a tanulással? Sok minden érdekli őt, de a kérdéseire válaszként mindig csak annyit kap, hogy:

Ez a válasz mindenre.

A nagy fantáziálás közepette Laci felnéz a táblára… Már mi is sejthetjük, hogy mi történt öt másodperc alatt, amíg hősünk nem figyelt: A tábla csodával határos módon megtelt mindennel. (Valahogy sorsközösséget kezdett érezni ama bizonyos Karinthy-féle rossz tanulóval, aki hasonlóan (v)iszonyult a számtanhoz.) Már ő sem tudta, hogy matematikaórán vagy magyarórán ül-e éppen, mivel több betű volt a táblán, mint szám. A helyzet kilátástalan, de az óra végéig még húsz perc van.

Minket most jobban érdekel a másnap, mivel ugyanebből az anyagból ellenőrzőt írnak. Ambiciózusan állnak hozzá, de ne aggódjatok, ez gyorsan elmúlik.

Sanyi elment a boltba, vett 10 almát, 5 dinnyét, és 60 banánt (bármire is kell neki 60 banán) valamint egyetlen darab uborkát. Ezekért összesen 1000 dinárt fizetett és 15 perc alatt tette meg a távot hazáig, ami 3 kilométer.

Számold ki a föld kerületét!

Nos… a helyzet eléggé kilátástalan Laci számára. Már azon kezdett gondolkodni, hogy iskola helyett elmegy vonatkerék-pumpálónak, vagy valami más jól fizető munkát keres.

Utolsó reménye az ellenőrzőn a puskázás a padtársa lapjáról. Laci elkezd a mellette ülő diák, Feri lapjára kacsingatni, és kiolvassa a feladat alá írt válaszát: Nem tudom.

Hősünknek ezzel nem lett könnyebb a helyzete, de legalább a másodfokú egyenlet megoldóképletét tudja fejből. Egy nagy sóhaj után erőt vesz magán, és a papírra írja a következőt: Én sem tudom.

Következő órán természetesen Laci és hű bajtársa, Feri megkapják kampóikat, de volt valaki az osztályban, aki meg tudta oldani a feladatot: Alex.

Alex felírja a táblára az egyenletet, és csöndesen mondja magában a táblától visszafelé a helyére menet: „Mekkora √(Ér) - Ség, hogy még ezt sem tudjátok”.