Törteli Réka
Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2019. Vers, 3. hely
Alulról ibolya
hajlongó öregasszonyderék
kapa a kézben
(az ásó és a nagyharang a feje fölött)
ibolyaillatú a reggel
papírvékony bőr a fekete földben
egyre mélyebb gödröt ás
ásunk önmagunkban
egyre lejjebb keressük a fényt
nehezen hajlanak a csigolyák
recseg ropog benne a múlt
minden mozdulattal nehezebb
elhagyni a rügyező felszínt
a fény kimúlásában
születik újra a megvilágosodás
Nélküle nincs
„Egyikük menekül, pihenni menekül
Másik pihen a menekülésben.”
Samuel Beckett
ha ledugták az ujjukat a torkodon ráharaptál
ha nyelni kellett köptél
ha menni maradtál
öreganyád már nem érdekelte a forradalom
a kommunizmus körbeölelte mint egy lágy hullám
mindenki gyári munkát akart két gyereket
egységet erőt pofont az asszonynak ha megégett az ebéd
pofont a gyereknek tanuljon
szigorú szeretetet
azóta több sebből vérzik minden
a pofon égésnyomát felváltotta pár szem nyugtató
szembefordulva a háztartási gépekkel
a mintafeleség nem olyan mint a feleség
aki elfelejti hogy benne ősi erő van
és nem kell harcolnia a háztartási gépekkel
elfelejti hogy nem oldalborda
hanem egy egész csontozat
elfelejti hogy a szépség melyik tőről fakad
pedig nélküle nem zöldell ki semmi
nélküle nincs hang és hangzavar
ha ő nincs igazából nincs semmi
