Versek
KMV, vers, 1. díj (1983)
•
Amikor nem zakatolnak a vonatok
amikor a pókháló nem rezdül
amikor nem csikorog a fagy
amikor kialszik a szerelmünk
mikor már csak sírunk s nevetünk
A jómadár a falra mászik
a jómadár szeme sem rebben
a jómadár csak kér és követel
a jómadár az ördöggel cimborál
a jómadár vakon hisz a semmiben
Fal tetején a bagoly
bagoly mondja a vonatnak
akkor már minden egyszerű
akkor már a jómadár leesik
akkor már pillanat a valóság
Amikor nem kell semmi
amikor a kezünket a kezünkbe tesszük
amikor az ördögöt a vonatra festjük
amikor a háborút megnyerjük
amikor már kardot forgatunk a keresztből
A jómadár csak a falra mászik
a jómadár a pókhálóban hisz csupán
a jómadár jeget tart a kezében
a jómadár meleget hord a szívében
istenverést a mindenét
Ajánlás
Bagoly mondja a bagolynak
falként remeg a fakó nap
akkor szájunk szélét nyaljuk
akkor vonatkerék alá mászunk
akkor egy jómadár falat mászik
akkor egy jómadár hahotázik
jómadár mondja jómadárnak
tamáskodtam magamban
mert állok én kalapban
Axióma
nem fontos a város
nem fontos a rét
csak az a fő
hogy mindig legyen Szép
•
A szeretet nőttön nőtt
nem volt ki megvesse
egy káplár űzte csupán
ki céltalanul gratulált
üszkösödő lábát
keselyűk marták
háttal állt a falnak
csak mártírhalált
ordította tépázott hajjal
a szeretet csak nőtt
egy gyerek bömbölt
járni még nem tudott
a káplár felejtett
beszélni sem tudott
már csak remegő kézzel
mártírhalált
vésett a falra
hol egy asszony vajúdik
hol egy bomba becsapódik
a szeretet jön és tipor
a káplár már láb nélkül
kezét a szívére téve
vigyorba torzult pofával
halált halált
köpött a falra
Axióma
kőből rakott kéményen
elszállnak az álmok
s megmarad minden
kormos barátod
Axióma
sokat írni
keveset mondani
ha nem akarsz megbotlani
az itt a lényeg
