KMV
9 éve

KMV – Értekező próza, 3. hely-Kovács Olivér

szerző: Kovács Olivér

KMV – Értekező próza, 3. hely-Kovács Olivér-Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium – Szabadka

Lingvicizmus

Avagy a büntetlen diszkrimináció

Egy nyelv sztenderd (normatív) nyelvváltozata az alapvető nyelvváltozat, legmagasabb presztízsű. Mindenki ennek a helyes használatára törekszik. Egyben átitatta a világot egyfajta sztenderd nyelvi ideológia.¹ Minden ember szeretné megőrizni a nyelvét, így azokat, akik helytelenül használják, ki kell javítani. Ezzel persze csak nyertesek születnek: a „helytelenül” beszélők megtanulják „helyesen” használni a nyelvet, maga a nyelv pedig a „megfelelő” irányba fejlődik.

A nyelvhasználati hanyagság valóban létező probléma, és számos ember már vagy nem tudja, vagy nem is akarja használni az alapvető nyelvtani szabályokat. Célom nem a nyelvi szabályok eltörlése, mert az még több gondot okozna. A nyelvnek egy adott rendszerben kell működnie. Viszont az emberek általánosítanak, a különböző területek nyelvjárásait is ebbe a kategóriába sorolják, és az ő nyelvükön is változtatni akarnak. A vajdasági (és más magyar nyelvjárási régiókban is elterjedt) középzárt ë is ennek esik/esett áldozatául. A sztenderd nyelvváltozatot használó média és oktatás erre serkent. Az ë hang más, az elvárttól eltérő ejtése elkülönülést, ezáltal szégyenérzetet is hozhat magával, mert eltérünk a tömegtől. Pedig valóban csak egy apró eltérés, és hol van még az ö-zés, amely írásban is megnyilvánul. Ezért lehet, hogy a csángók már egymás között sem beszélik az anyanyelvüket, mert akkora szégyenérzet kötődik hozzá.²

A globalizáció miatt már a gazdasági helyzetek is megkövetelték a nyelvcserét. A fiatalabb burgenlandi magyar generációk számára nem volt értelme megtanulni magyarul, mert úgysem tudták volna használni.³ A városok előretörése a falvak hanyatlását jelentette. A sztenderd nyelv a városokban alakult ki. Mivel a földművelés az iparhoz viszonyítva alsóbbrendűnek minősült, a földművesek nyelve is alsóbbrendűvé vált. Emiatt a nyelvhasználat kiegyenlítődött a társadalmi helyzettel és a műveltséggel. Minél jobban beszéli valaki a sztenderd nyelvváltozatot, annál okosabb. De ez vajon valóban így van?

A sztenderd nyelvi ideológia és a nyelvőrző hagyomány legitimálja a diszkriminációt. Az európai kultúrákra jellemző a „tökéletes” nyelvváltozat meghatározása, és az alacsonyabb rendűé is egyaránt, ami azonnal megadja a teret az összehasonlításnak és rangsorolásnak. Ez a magyarban sincs másképp. Már a nyelvészek sem értenek egyet. A nyelvészek között is megoszlanak a nézetek: vannak, akik az előírást követő szemlélettel, és vannak, akik az előírást elvető szemlélettel azonosulnak.⁴ Azok, akik inkább az előírások elvetését vallják, sem gondolják valóban elvetni a szabályokat, szimplán szerintük nem azokat kellene előtérbe helyezni. Míg azok a nyelvészek, akik az előírást követésének hívei, azon kívül, hogy rálátásuk van a magyar nyelvhasználatra, egyben előszeretettel meg is határozzák a használatot. Hasonlóan, mint ha a fizikus elő akarná írni az ingának a helyes mozgását, az egyszerű leírás helyett.⁵ A probléma ott jelenik meg, amikor az egyszerű ember is elkezdi a „helyes” nyelvet őrizni, amelyet legtöbbször még erkölcsi kérdésnek is felfog. Persze ez már iskolázottságtól és egyéb társadalmi helyzettől függetlenül történik. A nem-nyelvészek, mint ahogy nevezik ezt a csoportot, egy előfeltételezett tudással rendelkeznek, amelyet a hétköznapi életben szereztek, és vakon hisznek benne.⁶ Így megalapozatlan tényekre akarnak építeni hamis állításokat.

Az írott nyelv még nagyobb esélyt adott a bíráskodóknak, hiszen több idejük van „hibát” találni. Az internet elterjedésével megnyílhattak az emberek, és gondolataikat sokkal könnyebben tudják megosztani másokkal. A különböző internetes portálokon és közösségi oldalakon képviseltethetik magukat. Ezáltal egymással ellentétes gondolatok is születnek, amelyek vitákat szülnek. Így, a sűrűn történő vitákban, miután a logikus érvelések elfogynak, a nyelvhasználatot kezdik bírálni. Legtöbbször fontosabb is egyesek nyelvtana, mint a mondanivalója.

Vannak egyes oldalak, amelyek nyelv „megőrzésének” vannak szentelve. Az ún. „grammar nácik” feladatuknak érzik az emberek nyelvhasználatának kijavítását, de annál nagyobb trenddé válik az egyes emberek nyelvének – ezáltal magának az embernek – a megalázása. Korábban még csupán bizonyos esetekben, név nélkül tettek közzé olyan kommenteket, ahol az illető nem a sztenderd nyelvet használja. Ma már ez sem akadály. Sok olyan megalázó és kifigurázó képet és posztot találhatunk, ahol már a személy neve teljesen ki van írva, és jól látható… Felismerik a kapcsolatot a saját csoportjuk és a 20. század történelmének egyik legnagyobb emberáldozatát követelő rezsimje között. Természetesen a különbségeket folyamatosan hangsúlyozzák, a hasonló módszerek mégis túl erősen jelen vannak.

A következő gond, amely megakadályozhatná a nyelvi diszkriminációt, és mégsem teszi, az maga az oktatás. A tantervek, nyelvtanítási módszerek elavultak. Néhol a tanterv is előírást követő, és a tankönyvek bátorítják a tanulókat a nyilvános megkülönböztetésre.⁷ Egyes esetekben az átlagos tanár okozhatja a nagyobb bajt. Ugyanis több tanár, még a nem nyelv szakosok is, presztízskérdésnek és kötelességének tartják az esedékes „hibákat”⁸ kiküszöbölni. A diákokat tehát a nyelvhasználatuk, és nem a tudásuk alapján osztályozzák. Ezzel együtt megbélyegezik őket, ami az iskolán túl kihat az egész életükre, és általa újabb nem-nyelvészeket teremthetnek, akik tovább folytatják a megkülönböztetést.

Ezt a fajta diszkriminációt és kirekesztést a mai napig sokan fel sem ismerik, vagy nyíltan tagadják. Még a diszkrimináció szemtanúi, akik csupán megfigyelik, sem tesznek ellene, mivel számukra is ennyire természetessé vált. G. B. Shaw már 1913-ban megírta a Pygmalion c. művét, ahol a nyelvet mint egy társadalmi rangsorba való besorolásra használt eszközt mutatja be. Már több mint száz éve felfigyeltek erre a jelenségre, a köztudatot mégsem tudta megragadni, ahol tovább él mint természetes cselekedet. Több esetben a nem normatív nyelvezetük miatt nem alkalmaztak vagy elbocsátottak emberek. Megtörtént, hogy egy újvidéki rádióbemondót a középzárt ë használata miatt nem vettek fel Szolnokon.⁹

Egyszerű és gyors megoldás nincs erre a problémára, mivel sokak számára nem is tűnik annak, pedig negatív kihatással van az emberi életre. Talán az első lépés a megoldás felé a belátás lenne, amely utat nyitna a kirekesztés kiküszöbölésére. Természetesen emellett a nyelvműveléssel is kell foglalkozni, változtatni kell azonban a módszereken, mert úgy tűnik, nem működnek megfelelően.

1 Kontra Miklós: Amagyarlingvicizmusésamikörülveszi. In: Sipőcz Katalin és Szeverényi Sándor szerk.: Elmélkedések népekről, nyelvekről és a profán medvéről. SZTE, Szeged, 2006, 84. old.