KMV – Vers, 1. hely -Bottyán Rebeka
KMV – Vers, 1. hely -Bottyán Rebeka-Svetozar Marković Gimnázium – Szabadka
Versek
az éjszaka épp álmodik a fagyról
a fekete leplet önként húzza le magáról
recseg a fekete jéglepel
furcsa cincogás hallatszódik a végtelenben
az éj kacag körmei a talpa felé irányulnak
mint tollak úgy söpörnek végig rajta
félig meztelen
fehér és fekete
ebből áll
az éjszakát nappal követi és fordítva
mint földünk mindig így osztozik
fele arányban
a sötét utcákon a fényfüggő koldusok ugatják a holdat
fényt akarnak
többet
egyre többet
vörös szemekkel félholtan vonítanak a hold felé
könnyet préselnek
ami vérvörös és puding állagú
remeg a szemhéjukon
érzik a közelgő napfelkeltét
új megoldás kell az éjszakák nehezek
az egymással szembe épített napkollektorok megteszik
rémisztő ahogy kiszívják egymásból a fényt
mint egy dementor a szép emléket
libabőrözik tőle az ember lelke
mint egy szép daltól
csak közben hányinger táncolja körbe a torkát
a hőmérséklet hideg fagypont alatti
ilyenkor párás a levegő a víz meg megfagy
a fagyból szívesebben szőnék egy cigarettát
füstje elnémítaná az üvöltő koldusokat
terítőként jönne ki a fogaim közül és rásimulna a földre
patyolattiszta
csak nem fehér
hanem szürke
ha a levegő sem átlátszó akkor a terítő miért legyen fehér?
***
patthelyzet ez a Vajdaság
hol pattanásig feszíti a húrt a vajda már
pattanások gyülekeznek a homlokon
ha bántanak vele hát ne vedd zokon
a padban ülve megnyitsz egy prezentációt egy kattintással
és arról tanulsz hogy hogyan készült szerszám pattintással
a gimnáziumban már nem vagy kukorica
forróságtól nem pattogsz te megterhelt prikolica
tudást szipolyozol mint egy pióca
csak a tudattalan nehogy az életedet kioltsa
Szerbia vérét szűrjük mint a Bowman-tok
a politika mocskára mégis miért bólintok?
KDSZ és Népszínház
nevetnél vagy inkább sírnál
virágzás és tiszta csőd
nem puszilnak mindenhol kacsót
de én szeretem a gumikacsát
mégse tudok dönteni hogy Kosztolányi vagy inkább Csáth
túlnépesedett a bugyutaság
tényleg nekem kell szólnom hogy behugyoztál
szétfakadt húgyhólyag mint az értelemidőzített bomba
lávaként kiömlő szavak rajtuk tenyésztett penészgomba
az ember életét két dolog teszi tönkre Nikolić és Nikolić
kémia és országvezetés? igazából egy fasz
legszívesebben hánynék egy jót
majd elővennék egy méteres dzsót
bocs elmaradt a cenzúra
de itt már mindenki a maga ura
lehet mert nem vagyok maradi
mégis vágom a vérontást tudod azt az aradit
Szabadka Zenta kapocs a Zsebesek
maroknyi ember dolgoznak sebeset
szorgosak mint a hangyák gyorsak mint az ezüstnyíl
ezt bóknak szántam megilletne egy ezüstdíj
aranyos vagyok de nem mint Arany János
mégis verset írok nektek Pető fiak
olyan mint a torta krémes-mázos
***
Szabadka a reggelim
a sós vajas pirítós
a mellé szürcsölt kávém
ami éppen túl sós.
Szabadka a tavaszi szél
elárasztja Szerbiát
Koszovó a kivétel
ami erősíti a szabályt.
Drága Szabadkám
te viszonylag olcsó
a piaci árun nincs vám
a kocsmában nagy a korsó.
Multinacionális város
meghúzódik minden EU-s sarja
horvát román angol
valamint német az árja.
Szabadka a felhős ég
a torkig érő bánat
igazi bácskai környék
egy porcikája se Bánát.
Jó farmer és bakelit
szocialista betontömb
utcán kapott tekert cigi
de ennél semmi több.
Viszályok és Trianon
határ menti város
szerb–magyar anion-kation
nem a legjobb páros.
Szabadka mint Brennerek
Varázsló kertjében Pacsirta
ópiumtól duzzadó erek
„Ezt komolyan maga írta?”
Szabadka a színház
hagyományos de kortárs
Desiré sok mozgás
néha mély dekoltázs.
Városháza-rágógumi
graffiti és koldusok
néhány gyerek ha szakad a gumi
a nevelés transz és sokk.
Szabadka a gyermek
aki homokozóban játszik
elásva benne patkánytetemek
„Játssz kisfiam! – úgyse látszik.”
Szabadka a fogyasztói társadalom
hol mindenki társa alomba pisil
Szabadka a város mely kizsákmányol
de nekünk mindig Izsákot majmol.
