Nem bánt az, csak megkóstol... avagy érzelmi dekadencia
Március 9-én mutatták be Edward Albee legismertebb drámájából készült előadást a Zentai Magyar Kamaraszínházban. A Nem félünk a farkastól című darabot László Sándor rendezte, aki többször is dolgozott már együtt a színház társulatával.
Ez egy rendkívül bonyolult előadás, mind színészi, mind rendezői, mind pedig dramaturgiai szempontból. Magát a háromfelvonásos művet a mai igényekhez igazodva, a legtöbb színház két felvonásban mutatja be, a második és harmadik felvonás összevonásával. A zentaiak is ugyanígy tettek. Dramaturgiailag Gusztony Endrének (aki még segédrendezőként is tevékenykedett) feltehetően megterhelő feladatot jelentett a darab megszerkesztése, ugyanis a legtöbb párbeszéd elengedhetetlen fontosságú. Az előadás rendezése is kemény megpróbáltatás, mivel a cselekmény háttérbe szorul, és a párbeszédekre helyeződik a hangsúly.
Maga a díszlet visszafogott, egy átlagos albérleti lakás nappaliját ábrázolja. A nézőnek egyből szembetűnővé válik a színpad végén elhelyezett szekrény, amely tetején felsorakozik az üvegpoharak és a szeszes italok tömkelege, ami egy rendellenes életre utal. A látottak alapján kirajzolódik a többi szoba kinézete is. Összesen három fotel van a színen, amelyek kulcsszerepet töltenek be a darab során, vagyis ezek az egyetlen kellékek, amelyek sajátos mondandóval bírnak. A jelmezeken is látszik az egyszerűség, amiket a díszlet mellett Ondraschek Péter tervezett. A férfiszereplők inget és vasalt nadrágot viselnek, míg a nők estélyi ruhában kápráztatják el a közönséget.
Virág György és Szalai Verebes Judit párosa kiváló választás George és Martha szerepére. Mindkét színész játékán érződik, hogy tisztában vannak azzal, milyen is a kapcsolat a két karakter között. Szalai Verebes Judit hihetetlen pontossággal tudja bemutatni a basáskodó, klimaxos, mindig impulzív hölgyet. Játékából könnyen kivehető, hogy Martha ugyanannyira sebezhető, mint a többi szereplő. Virág György George alakja viszont egy visszafogottabb figura, aki az eszét használja fegyverként, ezzel uralkodva mindenki érzésein, többnyire észrevétlenül. Ő az, aki javarészt felszínre hozza a belső feszültségeket, ezért válik a leginkább taszító karakterré az egész előadásban. Noha a két fél állandóan hatalmi harcokba keveredik egymással, mindvégig nyomon követhető, hogy ők csakis egymásra vannak utalva, és házasságukban azért fellelhető a szeretet néhány mozzanata az egymás folyamatos ócsárlása mellett. Ezt a szeretetet persze illúziókkal tartják fenn, amik előhívására tökéletes eszközzé válik az alkohol.
A darab másik házaspárját megformáló Szilágyi Áron (Nick) és Dedovity Tomity Lea (Honey) duója is megállja a helyét. A fiatal pár a kezdetekben még tisztának tűnik, majd később kapcsolatuk egyre jobban kezd hasonlítani a két főszereplő házasságára, mindez George „játékainak” köszönhetően. Dedovity Tomity Lea Honey-t olyan mélységgel tudja bemutatni, hogy a néző iránta képes legjobban az empátia érzésére. Ő az egyetlen szereplő, aki leginkább elszenvedője a sorsának. Hitelesen ábrázolja a butácska feleség fokozatos mentális leépülését. Szilágyi Áron Nickje is hasonló cipőben jár, mint hitvese, viszont ő megpróbál a logika mögé bújni, persze eredménytelenül. Sor kerül az ő gyengeségeinek bemutatására is. A színész játékában felismerhető, hogy a darab előrehaladtával egyre jobban visszahúzódik a rivaldafényből, és inkább csak egy kívülállóhoz fog hasonlítani, aki egyre jobban feledésbe merül.
A Nem félünk a farkastól arról szól, hogy az emberek álarc mögé bújva, tévképzetekkel próbálnak meg egy jó életet megteremteni maguknak. A rendező munkája méltányolható, mivel fenn tudja tartani a feszültséget és a nézők figyelmét. A színészek is nagy odaadással és pontossággal hangolódnak egyfolytában egymásra, ami egy ilyen nehéz darabnál rendkívül imponáló. Az előadás mindenképp ajánlott azoknak, akiknek egy jól összeállított tragikomédiára fáj a foguk, és persze azoknak, akik szeretnék, ha megkóstolná őket egy farkas, és szembesülnének az illúziók mögötti valósággal.
