A nemzet szívdobbanása – gondolatok március 15-én

„Szabadság, szerelem!”

Petőfi vezérgondolata, amely nemcsak a költészetének két legfontosabb témakörét jelöli meg, de a költő értékrendjére is utal. Először legyünk szabadok, szabadon szerelmesnek lenni is jobb. Életművében megtalálhatók lírai szerelmes versek, tájleíró versek, elbeszélő költemények és a legkiemelkedőbb, hazafias, forradalmi költeményei.

Petőfi nem az a költő volt, aki hátradőlve és az otthona kényelméből írja le a forradalom történéseit. A tettek embere volt, tett azért, hogy a népe szabad legyen, és magára vállalta a magyar nép szabadságának kivívását. 1846 tavaszán jut el a költészete egy új költői ideál kialakításáig. Arra próbálta megtalálni a választ, hogy mi a költő feladata. Ezt a kérdést a XIX. század költői című versében fogalmazza meg. A költőt nem egyszerű versíró embernek tartja, úgy véli, a költőnek küldetése van. A költő egyfajta próféta, és a feladata, hogy a közösség élére álljon. Ő pedig pontosan ezt teszi az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején. Előtérbe helyezi a közéleti költőt, önzetlen harcra szólítja fel a haza és a nép embereit, valamint elítél mindenkit, aki nem a közös célért tevékenykedik. Verseit az a hit hatja át, hogy az emberiség egyenletesen, törés nélkül halad végső célja, az általános boldogság felé, a cél elérésének eszköze pedig a szabadság.

Látomásversei közül legjelentősebb a nagy romantikus szimbolista víziókkal vetekedő Egy gondolat bánt engemet… Ezzel a zaklatott hangvételű rapszódiával búcsúztatja az 1846-os esztendőt. Ennek a versnek két kulcsszava van: a világszabadság és a halál. A világszabadságért való harcban meghalni a legdicsőségesebb halál. A mű elején a gyertyaláng, a hervadó virág a passzív, tehetetlen halál hasonlatai. A költő indulattal utasítja el, helyette nagyszabású pusztulásra vágyik, ezt a villámsújtotta fa és kőszirt szimbolizálja. Petőfi nem vágyik más halálra, mint elesni a világszabadságért vívott forradalomban.

1848-ban indul a szabadszállási képviselőválasztáson, de nem jut be a nemzetgyűlésbe. Ennek hatására írja meg Az apostol című romantikus elbeszélő költeményét. A mű in medias res kezdéssel a tehetetlen nyomorba kalauzol minket. Az apostolban a világ tiszta fekete, a főhős a világmegváltó terveit szövögeti miközben a családja éhezésének kérdésében tehetetlen. Petőfi legsötétebb és legtragikusabb alkotásaként emlegetik.

Március 15. A reggeli kávéházillat, a nap sugarai, ahogy kíváncsian tekingetnek be a kávéház kis ablakain, fiatal forradalmárok, Petőfi, ahogy a kávéház egyik asztalára lép fel és kezdi el szavalni a Nemzeti dalt, a remény, ami megcsillan a magyar emberek arcán. Az anya, aki ekkor lép be a kávéház ajtaján a gyermekeivel. A szabadság íze. A 12 pont, ami ekkor hangzik el először: „Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését!...” A Pilvaxból ahogy megindulnak a forradalmárok a nyomda felé, az egyetemisták, akik csatlakoznak hozzájuk, a fiatalok, az öregek, a családok, a gyerekek, a barátok, az ismerősök és az ismerősök ismerősei... A tömeg, ahogy halad, töretlenül halad a végső cél, az általános boldogság eléréséért. A tömeg a nyomdához ér, a fiatal forradalmárok pedig kinyomtatják a Nemzeti dalt és a 12 pontot cenzúra nélkül. A tömeg, ahogy összegyűlik a Nemzeti Múzeum előtt. Petőfi, ahogy a tömeghez szólva áll a múzeum lépcsőjén, hogy mindenki lássa és hallja. A Nemzeti dal. A hatalmas tömeg együtt szavalja a forradalmi verset, ami örökre megváltoztatta a magyar nemzet sorsát.

Akkor is, azóta is felmerül a kérdés, hogy ma hogyan tudnánk megváltoztatni nemzetünk sorsát? A 21. századi embert hogyan találják meg ezek a kérdések? Teszünk-e vajon eleget érte?

Petőfi nevét büszkeséggel emlegeti az utókor. Viszont a mai világnak is szüksége lenne egy Petőfire. Valakire, akire a tettei és erkölcsileg helyes döntései által felnézhetünk, és ha más nem, hát legyünk mi magunk a saját korunk Petőfije.