Az az átkozott smink
Pénteken délután siettem haza, hiszen eddig egy oktatási intézmény falai között töltöttem a napomat. Rohantam a biciklimmel, minden fordulónál úgy éreztem, hogy tessék, itt a vég, lefordulok, és jön a korai halál, ez viszont, természetesen, nem történt meg.
Félúton voltam, mikor eszembe jutott, sietségem oka más feladatokkal is jár, miket még el kell végeznem. Hiszen hivatalos voltam egy születésnapi partira, amit valamiért erre az időpontra kellet tenni. Nem szeretek kötekedni, de ugyan már, a délután kettőnél jobb időpont biztos volt. A kapuba érve felsorakoztattam a fejemben a dolgaimat: le kell pakolnom, át kell öltöznöm, ki kell sminkelnem, megragadnom az ajándékot, majd elindulnom.
Beléptem a házba, küldetésem tervrajza a fejemben. Első pont: a szobámba lépek és lerakom a táskám, pipa. Gyorsan felveszem a ruhát, amit reggel kikészítettem. Kettes pont: pipa. Harmadik pont, smink. Hol van a smink? A szobámban nem mondhatom, hogy rend lett volna, de ezt azért így is meg kellene találnom. Rúzs? Sehol. Szemceruza? Sehol. Bármi más? Sehol. Hiába, a föld nyelte el mindet.
Nem baj, előkészítem az ajándékot, más néven a konyhából átszállítom a szobámba, amire nem sok szükség volt, az igazat megvallva. Eme művelet kivitelezése közben is csak a sminket kerestem a szememmel. A föld nyelte el, ahogy már említettem. Honnan ered ez a mondás egyébként? Mindegy, az most nem fontos! Mondhatnám hogy megette a kutyám, mint a házi feladatot, de erre nem a tanárnak volt most szüksége, hanem nekem. Ezzel sokra nem mennék. Megette ez vagy az, de hát nem, a valóságban senki sem olyan hülye, hogy MEGEGYEN egy táskányi sminket. A föld nyelte el, vagy valaki gyomrában van, bárhogy is, lassan ott leszek a születésnapon és… Így vigasztaltam magam, mikor megláttam a másik szobában a drágalátos öcsémet, amint ül a földön és nézi a Dóra, a felfedezőt, aki éppen úgy keresett egy piros csirkét, mint én a sminkemet, majd megpillantottam. A táskám, amiben az eszközeimet tartom, kiborulva hevert a földön, az öcsém szája színes a szemhéjfestéktől, keze fekete, és minden végtagján, bár inkább a szája körül, ott az egész szivárvány. Tessék, itt a hülye, aki képes erre.
A szülinap helyett a napot anyámmal és a testvéremmel töltöttem az orvosnál, hogy kiderüljön, vajon az öcsém belső szervei is szivárvány színűek-e. Ez az én karmám, alábecsültem egy kistestvér képességét, arra, hogy lejjebb vegye az elvárásaimat az emberiséggel szemben.
