Kétélű kard
Az előző írásomban reményeim szerint sikerült kifejtenem az egész online oktatás megjelenését és ennek megélését, és arról is szóltam, hogy a történet nem lenne teljes, ha nem beszélnék arról, hogy diákszemmel tulajdonképpen milyen is ez az oktatási forma.
A „Kétélű kard” címet adtam az írásomnak, mert úgy gondolom, ez az a szókapcsolat, ami a legjobban ki tudja fejezni ezt az egész helyzetet.
Kétféle embertípust tudunk megkülönböztetni : vannak, akik teljes mértékben komolyan veszik, és vannak, akik nem.
Szeretnék mindkét csoport mellé pro és kontra érveket társítani.
1. ÖNÉRZETES, HATÁRIDŐKET BETARTÓ ÉS RENDESEN TANULÓ DIÁKOK
Pro: A diák, aki maga oldja meg a feladatokat, maga keresi az információkat és maga tanul, akarva-akaratlanul önállósodik, megtanulja saját maga kezelni az elé rakott problémákat.
A jó osztályzatok elméletileg garantáltak azok számára, akik végzik a feladatukat.
Mindezek mellett az a diák, aki önszántából ráveszi magát a tanulásra, tudva azt az apró dolgot, hogy bármikor csalhatna, nagyban fejlesztheti a céltudatosságát.
Kontra: Az ilyen hozzáállás rengeteg időt emészt fel egy diák életében. Elég, ha csak azt vesszük, hogy minden reggel bejár minden online megtartott órára, délután pedig a feladatokat csinálja önerőből. Teljes napok múlhatnak el ezzel.
Egészségügyi szempontból sem a legjobb megállás nélkül számítógép előtt ülni, egyrészt képtelenség ügyelni a folytonos jó testtartásra, másrészt nem szemkímélő tevékenység, fejfájás és hányinger léphet fel egy hosszú, képernyő előtt töltött nap után.
2. MUNKAKERÜLŐ, FOLYTON SEGÍTSÉGET KÉRŐ DIÁKOK
Nem azzal a segítségkéréssel van a probléma természetesen, amikor valaki útmutatást kér egy feladattal kapcsolatban a tanulótársától, hanem azzal, aki gyakran komplett, lemásolható feladatot kér el másoktól. Ennek vannak különféle hátrányai és előnyei is. Kezdjük a negatív vonzatával.
Kontra: Egyértelmű, hogy szükség lesz még arra a tudásra, amit kihagyott, hisz az online oktatás nem fog örökké tartani, és attól a pillanattól kezdve, hogy vissza kell ülniük a padba, ezek a diákok hatalmas, már-már behozhatatlan hátránnyal találják szemben magukat, és onnantól kezdve elég nehéz idők várnak rájuk.
Sok negatív tulajdonság is kialakulhat ebből a hozzáállásból: kiskapuk keresgélése, problémák szőnyeg alá söprése, mely attitűd a nagybetűs életben hosszú távon hozhat negatív élethelyzeteket.
Pro: Rengeteg szabadidő.
Tengernyi szabadidő.
A sok-sok szabadidőt nagyon pozitív dolgokra lehet felhasználni. A diák foglalkozhat azzal, amit valójában szeret, rengeteg idő jut az iskolán kívüli önfejlesztésre, megismerheti önmagát, és rengeteg időt tud szánni a szocializálódásra.
Külön megjegyezném ez utóbbival kapcsolatban, mivel ez egy kifejezetten fontos pro-érv – a szocializálódásban való fejlődés sosem elvesztegetett idő. Az a diák, aki nem igazán foglalkozik az online oktatással, nagyon sok időt fordíthat a családjára és a barátaira.
Összességében tehát nem lehet kijelenteni, hogy ki csinálja jól a dolgát. Mindkét oldal mellett szólnak pro és kontra érvek, mindenki a saját lelke szerint dönthet, hogy a kard melyik élével indul harcba az élet kihívásaival szemben.
