Jogi Kar, te drága!
DAY 291: EGY NAP EZ LESZ A TANANYAG
Amerika az ígéret földje. Még az a szerencse, hogy én a jelentéktelen kis Szerbiában lakok, aminek, úgy tűnik, jelenleg nincs semmije, és ami iránt most még a menekültek sem érdeklődnek. Most az amerikaiak is megtapasztalhatják az amerikai demokráciát, mi meg Európában jókat röhögünk. Szinte el sem hiszem, hogy ez egy nap majd történelem lesz. Lesz egy könyv, ami egyaránt megemlíti Adolf Hitlert meg az ament és „awomant”.
Ami most történik a világban, az igenis nyomot hagy az életünkben. A pestist is megemlítettük, a nagy világváltságokat is elemeztük órán. Ma is ugyanez történik, csak valahogy kényelmesebben éljük meg az egészet, és ha engem kérdeztek, még csak fel sem fogom, hogy talán egy fontos történelmi jelenség kellős közepén élem a fiatalságom legszebb éveit.
Szinte félek attól, hogy egy nap majd gyerekeim lesznek, és nekem kell majd elmagyaráznom nekik a történelem házi feladatot. Hát tudod, fiacskám, az úgy kezdődött, hogy egy kínai megevett egy denevért, és akkor megjelent a koronavírus. Vagy legalábbis ez volt a hivatalos mese, amit beadtak nekünk, ugyanis a médiaszabadság az csak elvben létezett a XXI. század elején, amikor az emberiség elérkezett a fejlődés „csúcspontjára”. A hírek napról napra ugyanazt a témát boncolgatták, és a főszereplők is ugyanazok maradtak. Mindennap hétkor ugyanazokat az információkat kaptuk: ennyi ember halt meg, ennyi beteg van, annyi van lélegeztetőgépen, akinek pedig volt kedve egy kicsit matematikázni, az könnyedén kiszámolta, hogy az adatok valahogy sosem stimmelnek. Az egész kezdett hasonlítani egy rossz sorozatra, amely esetében a forgatókönyvíró kifogyott az ötletekből, és akkor kezdett értelmetlenné válni az egész. No de az egész egy olyan periódusban kezdődött, amikor választásokkor halottak szavaztak, isten nyugosztalja őket, az emberek összeverekedtek a Lidlben az akciós csirkéért, sokak meglepetésére Vranjéban megugrott a magyarok száma, az államunk elnöke visszaült az iskolapadba, hogy megvalósítsa gyermekkori álmát, a Simpsonok megjósolták a jelentőségteljes eseményeket, a gyerekek a tévét nézve sajátították el a tananyagot, a tornaóra online ment, és tanulni is kellett rá, valamint az is bebizonyosodott, hogy az embereken még egy maszk is kifog. Akinek lehetősége volt, az otthon dolgozott, de sokan állás nélkül maradtak. Az állam utalt az egyszerű halandók számlájára száz eurót, a „sztároknak” meg egy jó pár száz eurót. Nem, kisfiam, amíg az én házamban laksz, addig azokat a sztárokat nem fogod hallgatni. A milliomosokból billiomosok lettek, az átlagemberekből szegények. A különböző orvosok különböző tanácsokat adtak. Kijárási tilalom és korlátozott munkaidő akadályozta meg, hogy az emberek gyülekezzenek. Sokan meghaltak, sokan születtek és még többen váltak el. Iiiigen, naaagyon megviselt minket ez a periódus. Fizikailag és pszichikailag is. A zsidók hozzánk képest fantasztikusan éltek Auschwitzban. No, húzzál az anyádba, és apádat idegesíts a hülye történelem háziddal meg azzal a halom marhasággal, amit a mindenható elnökről írtak!
Rettegek attól a naptól, amikor majd a gyerekeknek erről kell tanulniuk. De még jobban rettegek attól, hogy mi fog szerepelni a történelemkönyvekben, a történelemkönyveket ugyanis mindig a győztesek írják. Engem csak az érdekelne, hogy ki jegyzi majd fel a történteket egy olyan helyzetben, amelyben nincsenek győztesek, amelyben mindenki egyaránt vesztes, csak éppen akadnak olyanok, akik jobbnak képzelik magukat másoknál.
(Folytatjuk)
