Jogi Kar, te drága!
DAY 270: ÜGYVÉDI ESET
Egyszercsak úgy esett, hogy ügyvédre volt szükségem, az egyetem ugyanis nem tanított meg arra, hogy mit lehet tenni, ha baj van, hogy hogyan oldjunk meg egy konfliktust. Csak azt tudom, hogy mit nem szabad. De az nem oldja meg a dolgokat. Senkit sem lőhetek fejbe, a gyilkosság és egyéb testi bántalmazás is kihúzva. Erre egyetem nélkül is rájön az ember. Szóval pár év kemény tanulás után nem lettem sokkal okosabb.
Tehát ügyvédet hívtam. A kolléga is a fejét fogva jajgatott, amikor meghallotta, hogy éppen mit tanulok. Talán megszánt, és ezért segített. De végül is nem akarta helyettem megvívni a küzdelmet. Ezen eleinte fintorogtam, aztán jöttem csak rá, hogy ez tulajdonképpen csak egy gyakorlat. Eljött a nagy lehetőség. Mindenre elszántan, szinte otthoni kiszerelésben battyogtam harcba, arra készen, hogy mindent bevessek. Hazugság, blöff, fenyegetés, bármi, ami a hasznomra lehet, és ami (t'án) legális.
DAY 271: CSAK A LÉNYEGET
Idővel az ember elfárad, és feladja az eredeti elképzelését, hogy szorgos diák lesz, és mindent megtanul, ami a könyvben van, ahogyan azt a professzorok is ajánlják. Érthető a logika. Ha már a professzor beleírta a könyvbe, biztosan fontos dologról van szó, amit meg kell tanulni. No de ami sok, az sok. Eldöntöttem, hogy ezúttal majd csak a létfontosságú dolgokat húzom alá a könyvben, és nem akarok többet tanulni a szükségesnél. No, így esett meg, hogy aláhúztam a könyvben található minden egyes betűt. Egyik sort húzom alá a másik után, és amikor az oldal végére érve felpillantok, és látom, hogy mindent aláhúztam, csupán egy kérdés visszhangzik a fejemben. Hát lehetséges ez? Minden kell. Minden fontos. Végül csak az oldalszámok nem voltak markerrel kiemelve. Markerrel, amik gyorsabban fogytak ki, mint a türelmem.
DAY 272: TANULÁSI MÓDSZEREK
Megvan a módja annak, hogy ki hogyan tanul. Van, aki zenét hallgat, van, akinek teljes csendre van szüksége, van, aki hangosan tanul, van, aki magában ismételgeti az anyagot. Ami meg engem illet, a meleg forralt bor lágyan melengette a lelkemet, miközben én a legterjedelmesebb tantárgy közel hétszáz oldalát próbaltam meg elsajátítani egy csendes késő este. Meg kell adni a módját a dolgoknak. No de az anyagnak még egypár pohár után sem lett több értelme. Ez nem egy nő, aki egy kis alkohol után jobban néz ki. Ez a könyv van, ahogy van. Feketén, fehéren, tarkán. És szörnyű.
DAY 273: A TEGNAP HOLNAPJA
Szombaton lett volna a vizsgabejelentés. Így volt meghirderve az egyetem oldalán, és ugyanezt másolták be a Facebook-csoportba is. Elvileg még pénteken tudnunk kellett volna, hogy mi mikor lesz, de még szombaton sem jelentek meg a dátumok. De még csak azt sem közölték velünk, hogy mikor kezdődik majd a bejelentés. Ez röviden annyit jelent, hogy aki nem akarja lekésni a vizsgabejelentőt, és nem akar lemaradni az általa kiválasztott dátumról, az kénytelen kétpercenként felnézni a személyre szabott profilra, a frissítésekre várva.
Remek. Frusztráltan sóhajtoztunk valahányan, hiszen már nem volt mit mondani. Tapasztalat, hogy az anyázás nem segít.
Vasárnap reggel más misére megy, én meg már századszorra frissítem az oldalt. Fergeteges vasárnapi program. Aztán valami vagy lesz, vagy nem. Vannak néha ilyen napok, amikor egy percre sem merem letenni a telefont. Kutyaséta? Ebéd? Vécé? Ja, telefon a kézben, ujj a refresh gombon.
Délben mások a vasárpani ebédhez készülnek, én meg idegesen nyomogatom a telefonomat, és próbálom belejenteni a vizsgát az általam kiválasztott dátumra, közben pedig a miatyánkot mormolom, hátha az segít.
(Folytatjuk)
