Jogi Kar, te drága!
DAY 261: POSZTKORONÁLIS NYÁRI VIZSGAIDŐSZAK
A középiskolában Godot-ra vártunk. Most meg az SMS-re, ami nélkül még pisilni sem mehetünk be az egyetem épületébe. És akkor ott van az a fránya lázmérés. Hát én képes lettem volna összeverekedni azzal, aki nekem azt mondja, hogy a 37 fok az már láz, és azzal nem mehetek ki a vizsgára, amiért mélyen a zsemembe kellett nyúlnom.
Annyi minden hatással lehet az ember testhőmérsékletére. Kezdjük péládul azzal, hogy kint tombol a hőség, negyven fok van, a nap meg órákon keresztül süti a fejemet... Hogy lehet ilyen körülmények között elvárni az embertől, hogy olyan hideg legyen, mint a másnapos hulla? No de szerencsére aki a szabályokat meghozta, járt általános iskolába: 37,5 a felső határ. Utána meg megvárják, hogy kihűljön az egyetem hallgatója, senki nem húzza ki magát. Én is pont így gondoltam, dárágáim, pont így.
DAY 262: COMME CI COMME ÇA
Csodálatos dolog, ha az ember több nyelvet beszél, no de áldás az, ha legalább egyik nyelven hallgatni is tud. Nekem is a nyelvembe kell harapnom, amikor feltesztik a kérdést, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Nagy! Politikus! Sztriptíztáncosnő? Tolmács? Boldog? „Preccednik”? Miért elfogadhatatlan valahány a felsorolt válaszokból? Nekem lényegében mindegy is, hogy mit felelek, mások véleménye engem ugyan nem érdekel, őket meg ne érdekeljék az én jövőt érintő terveim. Nincs helyes válasz a kérdésre, hogy mi lesz egy nap belőlem. Egyetemet is egy hosszas töprengést követő, mélyen átaludt éjszaka után választottam. Lehet, hogy holnap majd éppen szőlőtőkéket szeretnék locsolni Franciaorszában. Vagy így, vagy úgy, valahogy van, valahogy lesz.
DAY 263: A TESTHŐMÉRSÉKLET ÉS A VÉRNYOMÁS ARÁNYA
Vannak pillanatok, amikor nem csak a testhőmérsékletem magas. Ezek azok a pillanatok, amikor megérkezek az egyetem elé. Ekkor már kezd emelkedni a vérnyomásom is. A határon nem volt ilyen alapos az ellenőrzés akkor, amikor egy pillanatra megremegett az ajkam a választ megelőzően annál a kérdésnél, hogy van-e valami bejelentenivalóm. Van, szeretnék bejelentkezni a pszichiátriára! Bizonyára elmebetegségben szenvedek, amiért éppen egy olyan egyetemre iratkoztam be, ahol, ellentétben más egyetemekkel, nincs lehetőség online vizsgázni.
Hallom, ahogy az ereimben forrni kezd a vér az egyetem említésekor. De valahogy elmúlnak a vizsgák, elmúltak az évek is. Amitől tegnap égnek állt a hajam, az ma csak egy távoli emlék, ami még csak említésre sem méltó. Ezekért pedig kár volt láz- és vérnyomásmérőt venni.
DAY 264: AZ ALÁÍRÁS
Kesztyű, maszk, fertőtlenítő, két méter távolság, és így esett meg az, hogy a professzorok már az indexbe sem akarták beleírni azt, hogy letettük a vizsgát. Legalábbis így volt az első vizsgaidőszakban a karantén után. Aztán meg már kezdtünk leszokni a kesztyűről, akadtak olyanok is, akiken még maszk sem volt, és a professzorok rendre beírták az indexbe az osztályzatokat. Szóval most ott virít egy üres rubrika, ami várja, hogy a professzor odafirkantsa a nevét. Annak már lassan fél éve, hogy magam mögött tudhatom a vizsgát, de az aláírásról azóta sincs információ. Talán fel sem tűnne senkinek, ha én magam biggyeszteném oda az osztályzatot meg az aláírást. Habár lehet, hogy kisiskolás korom óta egy kicsit már kiestem ebből az aláírás-hamisításból...
(Folytatjuk)
