Vándormadár

A Podolszki József publicisztikai pályázat idei kiírásának második díjas alkotása

Én minden egyes kivándorlóval meghalok egy picit.

Emigrálóval.

Migránssal.

Milyen érdekes, ahogyan betűk sorozatához érzelmeket kapcsolunk, attól függően, milyen szót alkotnak az elemek. A legnagyobb közösségi oldal tartalmát görgettem az okostelefonomon, amikor egy érdekes bejegyzéssel találkoztam. Vajon a vajdaságiak közül ki jár el jól: aki marad, vagy aki megy? A kérdésfelvetés fölösleges. Egyesek maradtak, mások elmentek. A hozzászólásokban az ittmaradtak és a kivándorlók egymás torkának estek.

Az ittmaradtak egy része örül, mert így legalább itt is van munka. A kivándorlók egy-két hónapig a turistaattrakciók közeléből posztolnak, hogy aztán pár hónapra eltűnjenek. Amíg nem rendeződik az ottani helyzetük. Az ittmaradtak cserben hagyva érzik magukat. Ők még próbálkoznak. Hogy itt jobb legyen. A kivándorlók jobban élnek. Sokat dolgoznak. Talán már haza sem jönnek. Nagy százalékuk egész évben azért gürcöl, hogy karácsonykor Vajdaságban legyen. Mert ott nincs burek. Az ittmaradtak arra panaszkodnak, hogy a kivándorlók miatt sokat kell várni a határon. Mert meg kell mutatni az új, drága kocsit. A kivándorlók alig várják, hogy hazajöjjenek. Az új, átlagos kocsival, amit itt nem tudtak megvenni.

Itt apukád váltásvezető volt. Ott csak egyszerű munkás. Itt hullott a vakolat a falról. Ott szép lakásban éltek, de egy vagyont fizettek érte. Minden évben nyaraltok, minden egyes nap megesküszöl rá, hogy egy napon visszatérsz, és folytatod a régi életed. Aztán maradsz még egy, még két, még három évig. Alkalomadtán hazalátogatsz, de már nem érzed magad itthon. Egy hét után nincs mit tenni. Nincs hova elmenni. Ott lettek barátaid. Főleg más kivándorlók, itteni vajdaságiak, de egypár ottani is akad köztük. Megtanultál ottaniul. Úgy beszélsz, mint az utca embere, de ez elég a boldoguláshoz. A szüleidnek mindent fordítanod kell, mert nehezen tanulják meg az új nyelvet. Az itteniek szemében áruló vagy. Az életed valahogy teljesen másképp alakult, mint kellett volna. Valaki ellopta az életedet, és másikra cserélte. Egy másik életre, ami se itt nincs, se ott. Idegen vagy. Itt is, ott is. Itt pocskondiáznak. Ott megbecsülnek. Ott a hátad mögött kibeszélnek. Itt alig várják, hogy lássanak.

Vitázni lehet. Kulturáltan vitázni kell. De vajon szabad-e egymás torkának esni? A nagyitól a kétezrest elfogadni? Kismacskát az anyjától elszakítani? Drótkordonba gabalyodott vak rasszistát kigubancolni? Kiirtani a nácikat? Akárkit kiirtani?

Nekem nem tisztem ítéletet hozni. Én maradtam. Mások elmentek. Ti elmentetek. Lehet, egyszer én is csatlakozom hozzátok. Én minden egyes kivándorlóval meghalok egy picit. De szeretem a vándormadarakat. Mert mindig visszajönnek.