Jogi Kar, te drága!

DAY 44: MINEK TÖREKEDNI?

Amikor a választható tantárgyak közül kellett egyet választani, én az úgynevezett sindikalno pravot választottam, hiszen könyv nem volt, csak egy, a professzor által összeállított jegyzet, ami, akárhogy nézem, nem több harminc oldalnál. Iszonyatosan örültem, hogy sikerült kiválasztanom azt a tantárgyat, amiből nincs sok tanulnivaló. Én is áldozatául estem a csapdának. És valószínűleg még majd fogok is néhányszor az évek során. De törekedtem, tanultam, több időt szenteltem annak a tantárgynak, mint amennyit megérdemelt volna. Kívülről fújtam az egészet, és magabiztosan mentem ki a vizsgára, mert tudtam, hogy ebben az esetben nincs gyenge pontom, ahol a professzor megtámadhatna. Mindent tudok, és még mielőtt kihúztam volna a kérdést, már tudtam, hogy ez egy lerakott vizsga, egy tízessel több az indexben.

Hát, nem is tévedhettem volna nagyobbat. Abban, mondjuk, igazam volt, hogy tudok mindent. Egyik kérdés sem rémített meg, magabiztosan ültem a professzor előtt, és vártam, hogy sorra kerüljek. Ritka pillanat az, amikor mindent tudok. Ez egyfajta magabiztosságot ad. De úgy tűnik, a Jogi Karon már az sem jelent túl sokat, ha az ember tud valamit. Azt hittem, lefordulok a székről, amikor meghallottam az osztályzatot.

Nem akartam hinni azoknak a történeteknek, amik a professzorról keringtek, hogy nem ad magas osztályzatokat. Hittem benne, hogy ha valaki mindent kitűnően tud, akkor az megérdemel egy tízest. Ha-ha.

Én, azt hiszem, hogy a hetedik voltam a sorban. Órákig ültem ott, mire sorra kerültem. Azt figyeltem, hogy ki melyik kérdést kapja, hogyan felel, és milyen osztályzatot kap. Valahogy senki sem kapott magasabb osztályzatot a hetesnél, de senki sem háborgott. Furcsamód mindenkinek megfelelt. Csak remélni tudtam, hogy nekem majd nagyobb szerencsém lesz.

Az első kérdést be sem fejeztem. A félbeszakítás többnyire azt jelenti, hogy fantasztikusan fújom a választ. A második kérdésnél kaptam ugyan pár alkérdést, de álltam a sarat, sorra adtam meg a jó válaszokat. Az állam csak akkor esett le, amikor én is hetest kaptam.

A professzor volt olyan aranyos, hogy megindokolta a döntését. Hiába tudtam sokkal jobban az anyagot, mint az a hat hallgató előttem, mivel mindenki hetest kapott, hát így én is. Csak azért nem akartam vele vitába szállni, mert tudtam, hogy harmadik évben úgyis bevár egy másik vizsgán, egy másik tantárgyból. Csak tudnám, hogy akkor mi a fenének törekedtem…!