Menstruáció méltósággal
Sok dolog van, amivel fiatal lányként, nőként együtt kell élnünk, miközben a férfiakat ezek a problémák szinte egyáltalán nem érintik. Az egyik a menstruáció. Tetszik, nem tetszik, a testünk minden hónapban jelez, hogy hahó, termékeny vagy, mégsem estél teherbe! Nagy kár, hogy ezt az alapvetően pozitív üzenetet sokszor görcsökkel, émelygéssel, hangulatingadozással és legfőképpen napokig tartó vérzéssel kombinálja a szervezetünk...
Sok női esélyegyenlőségi problémát felvet a menstruáció kérdésköre, de maradjunk most annál, ami a legnyilvánvalóbb: ha vérzel, ezt a vérzést vissza kell tartani, fel kell fogni valahogy ahhoz, hogy folytathasd a hétköznapi tevékenységeidet. Betétet, tampont vásárolsz, beruházol egy jó kis kehelyre vagy diszkre, esetleg néhány darab strapabíró menstruációs bugyira, és persze kézfertőtlenítőt hordasz magadnál, mert szerencsére megtanultad, hogy piszkos kézzel ne nyúlj a puncidhoz.
Na de mi van azzal, aki mindezekhez a lehetőségekhez nem jut hozzá? Ha nincs pénz betétre, mert túl sok éhes kistesót kell etetni, vagy éppen minden dinár a nevelőapa alkoholfüggőségére megy el? Igazából mindegy is, hogy mi az oka, a lényegen nem változtat: ezek a lányok havi 4–7 napot otthon fognak tölteni. Vagyis nem mennek iskolába, nem mennek dolgozni, nem mennek orvoshoz, nem mennek vásárolni, nem mennek barátkozni, szórakozni sem. Ezt a jelenséget menstruációs szegénységnek hívják. Aki érintett benne, az jó eséllyel sok más szempontból is kirekesztett a társadalomban. Például nem jut hozzá olyan információkhoz, amik a szerencsésebbek számára evidensek (lásd a piszkos kéz és a punci esetét), vagy olyan sokan élnek egy háztartásban, hogy nincs saját élettere és magánszférája, talán nincs folyó víz sem a lakásban.
Szóval ilyen körülmények között menstruálni gyakran együtt jár azzal, hogy ezek a lányok kimaradnak az iskolából, ami pedig nagyon-nagyon szorosan összefügg a szegénység újratermelődésével. Hiszen akinek nincs végzettsége, annak jó munkahelye se lesz, jó eséllyel nagyon fiatalon anyává válik, ami tovább rontja esélyeit a munkaerőpiacon, így pedig nem fog tudni jobbat biztosítani a gyerekeinek, mint ami neki magának megadatott. Ha szeretnénk, hogy a társadalomban csökkenjen a mélyszegénységben élők aránya, akkor az oktatásba kell fektetni, ez pedig többek között azt is jelenti, hogy biztosítani kell a lányok számára, hogy akkor is járhassanak iskolába, amikor menstruálnak.
Külföldön vannak már erre nagyon szép kezdeményezések. Van, ahol a menstruációs termékek adóit csökkentették vagy szüntették meg, máshol ingyenesen biztosítják ezt a rászorulóknak – vagy éppen mindenkinek! Skóciában például 2022 óta minden közintézményben (így az iskolákban is) ingyenesen hozzá lehet jutni ezekhez a termékekhez. Ez azért nagyon fontos lépés, mert így senkinek nem kell választania, hogy mit vesz meg a boltban: egy doboz betétet vagy másfél kiló zöldséget. Ráadásul ami mindenkinek jár, ahhoz nem kapcsolódik szégyen: egyetlen lány sem fogja azt érezni, hogy rettenetesen ciki elvennie az ingyentampont, mert ebből senki nem fog az anyagi helyzetére következtetni – hiszen bárki elveheti.
Hogy mi a helyzet itthon? Egyelőre nincs egy átfogó program, ami a menstruációs szegénység megszüntetését célozná. Vannak azonban kezdeményezések civil szervezetektől, magánemberektől és vállalkozásoktól is; hol a menstruációs termékek árát csökkentik, hol gyűjtést szerveznek, hol kampányokat indítanak. A menstruációs szegénység Szerbiában is jelentős probléma (még akkor is, ha sokan nem látják annak), és kis lépésben ugyan, de mindannyian tehetünk a felszámolásáért. Például részt vehetsz a gyűjtéseken, te magad is vásárolhatsz és elhelyezhetsz betéteket olyan helyen, ahol a rászorulók könnyen megtalálják, vagy akár a kiselejtezett ruháiddal együtt néhány csomag menstruációs terméket is adhatsz az adományboltoknak vagy a rászoruló családoknak.
Amit még fontos megjegyezni, hogy nem véletlenül beszélek betétről. Mint említettem, a menstruációs szegénység a szegénység más formáival szorosan összekapcsolódik, és a legtöbb érintett háztartásában egyszerűen nincs lehetőség a kehely fertőtlenítésére vagy akár a szappannal történő kézmosásra.
A menstruációs szegénység nem pusztán higiéniai kérdés, hanem társadalmi igazságossági ügy is. Ha közösen teszünk érte, elérhetjük, hogy minden lány és nő méltósággal élhesse meg a ciklusát.
