Férfimérce
Képzeld el, hogy van egy szép, kerek focilabdád, amit meg szeretnél mérni. Megtehetnéd ezt egy szabócentivel, ami szépen körbeöleli a labdát, és máris megtudod a pontos kerületét. De nem így teszel, hanem fogsz egy favonalzót, ügyetlenkedsz vele egy ideig, majd kijelented, hogy valami baj van a labdával, rendesen mérni se lehet, de ha lehetne, akkor is túl kicsi lenne, meg különben sem elég egyenes, hát ki látott már ilyen gömbölyűséget.
Na, valahogy ilyen az, amikor a társadalom férfimércével mér minket, nőket. A férfimérce azt jelenti, hogy az élet szinte minden területén a férfi az alap, a kiindulópont. Hozzá képest a nő egyfajta eltérés. Ez olyan mélyen beleivódott a társadalomba, hogy legtöbbször teljesen tudattalanul, ösztönösen működik.
A Hupikék törpikéket mindenki ismeri: sok kicsi, cuki törpe, akik mind valamilyen archetípust vagy sztereotipikus alakot testesítenek meg: a bölcs öreget, a bolondos figurát, a szakácsot, a lustaságot. És a nőt. Ezek szerint tehát a nő nem több egy puszta embertípusnál, és ugyanolyan jól körülhatárolható, hogy milyen egy nő, mint az, hogy milyen egy okoskodó, szemüveges ember férfi.
A mesék birodalmán túllépve sem jobb a helyzet. A kapitalizmus alapjaiban határozza meg a hétköznapjainkat, hiszen ebben a gazdasági rendszerben keressük meg a mindennapi betevőnket. A kapitalizmus célja pedig a profit, így a dolgozók értékét az határozza meg, hogy mekkora bevételt termelnek a cégnek. A nőknek ebben a világban férfimérce szerint kell teljesíteniük: sikeresnek kell lennünk, karriert kell építenünk, sok-sok profitot kell termelnünk. Persze ezzel nem jutunk előrébb, mert ha így teszünk, akkor hisztisnek, karrieristának és önzőnek titulálnak minket, ha meg nem, akkor lustának, aki nem akar dolgozni, csak szüli sorra a gyerekeket szegény férjének, aki reggeltől estig nyomja a gyárban, az irodában vagy a teherautófülkében.
De férfimércével mérnek minket az orvosnál is. A szülészeti, nőgyógyászati erőszak még ma is szinte teljesen elfogadott, sőt sokak szerint „szükséges” is. Sokáig az sem volt köztudott, hogy a nőknél más tünetek jelzik a szívrohamot, mint a férfiaknál, ami a késői felismerés miatt nők életébe került. A gyógyszereket jellemzően fiatal férfiakon tesztelik, ha a nők szervezete másképp reagál, hát vessünk magunkra. Ennek az oka egyébként az volt, hogy nők menstruációs ciklusát zavaró tényezőnek tekintették.
Az csak kényelmetlenség, hogy az okostelefonok mérete a széles férfikezekhez ideális, mi meg a rövidebb ujjainkkal, kisebb tenyerünkkel majd megoldjuk, az viszont komoly sérülésekhez vezetett, hogy az autók töréstesztjét évtizedeken keresztül csak férfitestet imitáló bábuval végezték. Mivel a védelem nem illeszkedett megfelelően a női testhez, a nők nagyobb eséllyel sérültek meg egy baleset során.
Ami a tudományokat illeti, ma már tudjuk, hogy a nők képesek ugyanolyan teljesítményt nyújtani, mint a férfiak, ennek ellenére a nők teljesítményét a társadalom és a tudományos közösség gyakran alulértékeli. Egy kutatásban ugyanazt a tanulmányt értékeltették a résztvevők két csoportjával, a különbség mindössze az volt, hogy az egyik csoport esetében férfi, a másikéban női szerzőt tulajdonítottak a szövegnek. Nem nehéz kitalálni, melyik csoport értékelte rosszabbnak ugyanazt a tanulmányt.
Azt is tudjuk, hogy a művészetek nagyjai valahogy mind férfiak voltak. A többségnek már az is nehezen menne, hogy felsoroljon öt híres magyar írónőt a 20. századból, nemhogy festőket vagy zeneszerzőket. A nőknek sokszor még ma is szembe kell nézniük a férfitársadalom elutasításával. Például nem volt szokatlan, hogy a szerkesztők a nők cikkeit, novelláit nem közölték, vagy az volt az elvárásuk, hogy a nők írjanak az anyaságról, minden másra ott vannak a férfiak. Aztán ehhez vegyük még hozzá, hogy a maguk korában népszerű és elfogadott női szerzők valahogy mégsem kerültek be az irodalmi kánonba, így egy-két személyt leszámítva nem tanítanak róluk az iskolákban. Te hány 20. századi költőnőt tudsz felsorolni? És ebből hányan vannak azok, akiket nem elsősorban mint gyerekversek szerzőjét ismersz?
Mindezzel a fő probléma (azon túl, hogy egyes esetekben konkrétan veszélyezteti a nők életét, egészségét) az, hogy a nők csak mint mellékszereplők jelennek meg a világban ahelyett, hogy mindenki tudomásul venné, saját testünk, saját igényeink és szükségleteink, saját képességeink vannak.
Kell, hogy legyenek női töréstesztbábuk. Kell, hogy legyenek kisebb, női kezekben is kényelmesen elférő telefonok. Kell, hogy a gyógyszerkutatásba a nőket is bevonják. Kell, hogy legyenek női nézőpontok. El kell dobni a favonalzót, és elővenni végre azt a szabócentit.
