Útkeresés és döntések

Bence Leon gombosi származású, az Újvidéki Egyetem Természettudományi-matematikai Karának harmadéves hallgatója, ahol számítástechnika szakon tanul. Középiskolai tanulmányait a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium informatika szakán végezte el. Az újvidéki egyetemi évekről, a nyelvi kihívásokról, az Európa Kollégium közösségéről és a jövőbeli terveiről beszélgettünk vele.

Mindig is egyértelmű volt számodra, milyen irányba szeretnél továbbtanulni?

– Igen, tulajdonképpen már általános iskolás koromban is nagyon érdekelt a matematika és az informatika világa. Emellett a nagybátyám hasonló pályát választott, és mivel mindig felnéztem rá, ez is sokat számított abban, hogy végül ezt az utat válasszam.

Milyen volt belecsöppenni az újvidéki egyetemi életbe? A nyelv vagy maga a nagyváros jelentett nagyobb kihívást?
– Talán mindkettő. Az elején nehéz volt átállni magyar nyelvről a szerbre, főleg az egyetemi közegben, de a kollégák nagyon befogadók voltak, a professzorok pedig megértők. A nagyvárost is meg kellett szokni, de szerintem ez idővel természetessé válik az ember számára.

Volt benned valaha bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy Újvidéken maradj-e, vagy inkább külföldön folytasd a tanulmányaidat?
– Gondolkodtam azon, hogy Magyarországon folytassam a mesterképzést, de végül arra jutottam, hogy Újvidéken végzem el. Szerettem volna továbbra is Szerbiában élni, és az is közrejátszott a döntésemben, hogy amikor táborokban jártam külföldön, nem mindig tapasztaltam annyira befogadónak az embereket.

Nem nehéz néha azt látni, hogy sok volt osztálytársad más országban tanul tovább?
– Néha azért elgondolkodik ezen az ember, főleg amikor látja, hogy sokan külföldre mentek továbbtanulni. De minden döntésnek megvannak a maga jó és rossz oldala, és összességében nem bántam meg, hogy itthon maradtam.

Mennyit számít számodra az Európa Kollégium közössége?
– Nagyon sokat. Már az első évben sikerült sok barátot szereznem, és kialakult egy nagyobb társaság, amelynek tagjaival napi szinten találkozunk. Szerintem sokkal könnyebb megszokni az új környezetet, amikor az ember egy ilyen közösség része.

Milyen a kollégiumi élet a tanuláson túl?
– Mindig történik valami. Vannak kötelező közéleti estek és színházestek, amelyeken részt veszünk, emellett a szabadidőben többen szoktunk focizni, illetve rendszeresen járok edzeni a kollégium edzőtermébe.

Mit mondanál azoknak a középiskolásoknak, akik tartanak attól, hogy egy új városban vagy szerb nyelvű közegben kezdjék meg az egyetemet?
– Azt, hogy nem kell annyira félni tőle. Az elején persze minden új és szokatlan, de az emberek tényleg segítőkészek és megértőek. Idővel a nyelvet és a nagyvárosi életet is meg lehet szokni.

Jelenleg inkább az egyetem befejezése vagy a jövőbeli tervek foglalkoztatnak jobban?
– Egyelőre még inkább a tanulmányaimra koncentrálok. Konkrét elképzelésem arról, hogy később pontosan hol szeretnék dolgozni, még nincs, de a mesterképzést mindenképpen szeretném elvégezni.