Fiatal alkotók a színpadon

A Középiskolások Művészeti Vetélkedője évről évre olyan fiatalokat hoz össze, akik különböző műfajokon keresztül próbálják megtalálni a saját hangjukat. Van, aki már évekkel ezelőtt elkezdett írni, mások tanáraik biztatására vagy egy iskolai közösség hatására csatlakoztak, de mindannyiukban közös, hogy az alkotás számukra egyre fontosabb önkifejezési formává vált. A döntő hangulata, a közösség és az élmények sokak számára meghatározó részei ennek az utazásnak. Három végzős diákkal beszélgettünk arról, hogyan jutottak el idáig, mi motiválja őket, és hogyan élték meg az idei KMV-t.

Rácz Hanna, a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium végzős diákja negyedik alkalommal vett részt a KMV-n. Az irodalom kezdettől fogva fontos része volt a világlátásának, hiszen minden évben verssel jelentkezett, emellett plakáttal és fényképekkel is próbálkozott. Elmondása szerint a vers áll hozzá a legközelebb, de kritikát is szívesen ír. Inspirációt többek között Celler Kiss Tamás verseiből merít, saját szövegeiben pedig gyakran személyes élményeit dolgozza fel. Az idei KMV-n vers kategóriában második helyezést ért el, emellett a Kanizsai Írótábor különdíját kapta meg értekező próza kategóriában.

– Igazából a magyartanárom ajánlotta a KMV-t, meg az iskolánkból mindig nagyon sokan mennek, és az vonzott be, hogy láttam, biztos jó lehet. A vers az, ami a legközelebb áll hozzám, viszont nagyon kritikus vagyok saját magammal szemben. Egy-egy szöveg megírása nálam általában hosszabb folyamat, mert még hónapokkal később is újra átnézem, változtatok rajta, ha valami nem tetszik benne. A munkáimat meg szoktam mutatni a magyartanáromnak is, aki mindig elmondja, min változtatna. Az idén nagyon sokat jelentett nekem a KMV, mert ez volt az utolsó évem versenyzőként. Kicsit meg voltam hatódva, hogy utoljára veszek rajta részt. Nagyszerű élmény volt, meg sok barátom, osztálytársam jelen volt, úgyhogy nagyon jól elszórakoztunk – közölte Rácz Hanna.

Tipp: „Ha tényleg ráveszed magad, egy délután alatt el is készülhet egy szöveg, de utána többször át kell nézni, akár hónapokkal később is vissza kell térni hozzá, mert mindig lehet rajta változtatni.”

Basarić Petra, a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium képzőművészeti szakos végzős diákja számára a KMV évek óta meghatározó élmény. Első interjúját elsős középiskolásként írta meg, és rögtön első helyezést ért el vele. Az idei vetélkedőre Sóti Juli énekesnővel készített interjút, ami a bántalmazás témáját dolgozta fel. Úgy érzi, az első helyezést elért szövege különösen fontossá vált számára, mert olyan témáról írt, amely valódi hatást gyakorol az emberekre.

– Mindenféleképpen olyan témát akartam választani, aminek súlya van, és ami hat az emberekre. Amikor megláttam Juli történetét és dalát, rögtön éreztem, hogy ebből nagyon erős interjú születhet. Nehéz volt erről kérdezni és írni is, de azt éreztem, hogy valami olyat tudok átadni vele, ami megmarad az emberekben. A KMV után többen odajöttek hozzám, és elmondták, hogy mennyire meghatotta őket a szöveg, volt olyan, aki „be is könnyezett rajta”. Nekem ezek a visszajelzések sokkal többet jelentettek, mint maga a díj. A KMV számomra nemcsak verseny, hanem különleges közeg is, ahol az ember megmutathatja önmagát. Szerintem az a legfontosabb az írásban, hogy olyan témákról beszéljünk, amik nyomot hagynak az emberekben, és hogy szeressük azt, amit csinálunk – mondta Basarić Petra.

Tipp: „Merjetek írni, merjétek kiírni az érzéseiteket, és utána azt meg is mutatni, még akkor is, ha ez nehéz, mert így tudjuk igazán megmutatni, kik vagyunk.”

Bálint Német Bence, a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium végzős diákja négy éve vesz részt a KMV programjain. Az első két évben még csak a KSZFV-n szerepelt, később azonban rendszeresen jelen volt fotókkal és szövegekkel egyaránt. Bár elsősorban a filmezés és a vizuális alkotás áll hozzá közel, az idén rövidprózával is készült. Írásaiban leginkább a társadalmi problémák, a hétköznapi, mégis elhallgatott témák, valamint a délszláv háború idején Vajdaságban történt események foglalkoztatják. Úgy érzi, az írás lehetőséget ad arra, hogy azokat a történeteket is megmutassa, amelyeket később akár filmes formában is feldolgozna.

– Akkor jöttem rá, hogy közel áll hozzám az írás, amikor elkezdtek történetek összeállni a fejemben azokból a dolgokból, amiket az életemben vagy a családom történeteiben láttam. Mindig az olyan témák fognak meg igazából, amiknek úgymond van egy kis súlya, ilyen társadalmi dolgok, például, amik globálisan is az emberekkel megtörténnek, akár valamiféle traumák vagy ilyen drámaibb dolgok, illetve azok a hétköznapi jelenségek, amikről mondjuk szintén nem beszélünk eleget. Viszont fontos számomra, hogy ezekben legyen mindig valami feloldozás is. A KMV számomra elsősorban közösségi élmény, szóval ez a része igazából talán a legjobb szerintem, hogy az ismerősök összegyűlnek, és akkor közelebb kerülhetnek egymáshoz, vagy akár találkozhatnak azokkal az emberekkel, akik hasonló dolgok iránt érdeklődnek. Most, hogy ez volt az utolsó évem, kicsit lezárásként éltem meg az egészet. A jövőben viszont mindenképpen a operatőrködés és a filmezés irányába szeretnék továbbmenni, mert leginkább a kamera mögött érzem magam jól – nyilatkozta Bálint Német Bence.

Tipp: „Saját életéből, környezetéből, szülei, nagyszülei régi történeteiből inspirálódjon az ember, hiszen ha ezeket a hiteles, emberi történeteket megfűszerezi egy kis fikcióval vagy összefogja őket, akkor abból talán máris kialakulhat valami erős.”