Egy kis túrázás a Tarcalon

Élménybeszámoló a 37. Fruška gora-i maratonról

Több ezer ember, nyüzsgés, nagy hangzavar és különféle városjelzésű gépkocsik fogadták a résztvevőket a nagy sár ellenére is az Újvidék melletti Popovicán, a már hagyományosan április utolsó hétvégéjén megrendezésre kerülő Fruška gora-i maratonon. Gyors regisztrálás, pár perc pihenő az egész napos séta előtt, és már el is startolt a mezőny.

Idén is tizenhét pálya közül választhattak a résztvevők, a legrövidebb táv a 4,37 km-es Öröm és elégedettség nevezetű volt a legkisebbek számára, a leghosszabb pedig az Ultramaraton plusz a maga 111,15 kilométerével, amelyet kétnaposra terveztek. A regisztrációnál kapott kis füzet bemutatja a maraton egész útvonalát, illetve az ellenőrző pontoknál levő nevezetességeket is. Attól függően, merre haladtunk, különböző látványosságok akadtak utunkba, amelyek az ellenőrző pontok helyét is jelezték egyben. Ilyen a magasba nyúló, magányosan álló, lebombázott tv-torony; kolostorok, a vrdniki gyógyfürdő – többek között. Néhány megállónál finom teával várták a többé-kevésbé elfáradt gyalogosokat a szervezők.

Már az első néhány lépés után szétáramlott a tüdőnkben a friss, szmogmentes hegyi levegő. A résztvevők igen sokfélék voltak: akadtak mind külföldi, mind hazai professzionális hegymászók, osztálykirándulók, baráti társaságok, de találkozhattunk hatvan év körüli bácsival is, aki rózsaszín fecskegatyában kocogta végig az x kilométerét. Örömmel konstatáltam, hogy többen érkeztek kicsi gyermekekkel, akiket hasznos már gyerekkorban hozzászoktatni a természethez, megszerettetni velük azt. A helyes utat a fákon fehér alapon megjelölt piros szívek jelölték. Az útközbe eső mesebeli házikók, kanyargó ösvények és aprócska források pedig egyszerűen elvarázsolták az embert. Néhol keskeny utak, máshol szakadékok voltak; lejtők és emelkedők váltották egymást, néhány helyen pedig négykézláb kellett mászni, vagy épp pocsolyákat ugrálni. Az idei körülmények nem voltak akadálymentesek, de az elénk táruló látvány kárpótolta az embert a nehézségekért. A magasabb részekről rátekintést nyerhettünk egész Újvidékre, amely a messzeségből csupán pár világító fénypontnak tűnt.

Úgy vélem, ez egy igazán remek lehetőség kiszabadulni a városi nyüzsgés zónájából. Szerencsére nagy népszerűségnek örvend, hiszen minden alkalommal több ezren vesznek részt rajta, így évente legalább egyszer sikerül átmozgatni a lakosság nagy részét. Remek társasági program, beszélgetve gyorsabban múlnak a kilométerek. Én mindenkit csak buzdítani tudok, hogy legalább egyszer próbálja ki, addig, ameddig képességei megengedik. :)