Hogyan viselkedjünk külföldön? 1.
Amikor külföldre utazunk, más kultúrával szembesülünk. Ami otthon normális, az külföldön sértőnek számíthat. Mielőtt útra kelünk, nem árt alaposan utánajárni annak, hogy mi az, ami az adott országban sértőnek számít, és milyen, nálunk hétköznapinak számító viselkedéssel küldhetjük magunkat rács mögé. Az utazás célja az élvezet és az, hogy barátokat szerezzünk, esetleg, hogy új dolgokat tanuljunk meg. Senki sem szeretne ellenségeket gyártani egy téves kézmozdulattal. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy külföldön egy egész nemzetet képviselünk. A viselkedésünkkel alkotunk képet és sztereotípiákat egy ország lakosairól.
Ha az utunk Indiába vezet, nem árt feljegyezni, hogy ha valaki igent mond, a fejével úgy bólogat, mintha nemet mondana. Ez könnyen megtévesztheti az oda látogatókat, és félreértéshez vezethet. Ezzel a lista nem ér véget, mert mielőtt bemennénk egy templomba, a cipőnket okvetlen le kell vetnünk. Mielőtt elhagynánk a hotelszobát vagy az éttermet, okvetlenül látogassunk el annak mellékhelyiségébe, Indiában ugyanis lehetetlen nyilvános vécére bukkanni. Ezen okból könnyítenek magukon sokan az utcán. A különböző országokban különböző jogrendszer működik. Indiában például hamar börtönbe lehet kerülni obszcén szavak használata miatt. Fiatal párok, akik nászútra vagy egy romantikus kiruccanásra készülnek, inkább kerüljék el ezt az országot, hiszen a nyilvános csókolózás, kézfogás, valamint ölelkezés nem elfogadható. Amennyiben ezen tettek obszcénnek minősülnek, felzaklatnak másokat és nyilvános helyen történnek, büntetendőnek számítanak. Indiában a szeretet megnyilvánulását elfogadhatatlannak tartják – a csókolózás és az ölelkezés tabu. Ha úgy véljük, hogy tiszteletben tudjuk tartani a felsoroltakat, akkor akár indulhatunk is az országba, ahol a tehén szent állatnak számít.
Ha Japánba utazunk, nem hétköznapi dolgokra fogunk felfigyelni. Azonnal szembetűnhet az utcák tisztasága, valamint az, hogy az utcán nincsenek szemetesek, így ha valamit el akarunk dobni, azt kénytelenek leszünk magunkkal vinni a szállodába vagy akár a reptérre, hiszen a szemetelés szigorúan tilos. Ha a várost járva megéhezünk, szánjunk az evésre annyi időt, hogy beülünk valahová enni, hiszen a séta közbeni evészet egy nagy NEM a japán kultúrában. Az evést illetően tudjuk, hogy kés és villa helyett ezen ország lakói inkább a pálcikákat preferálják. Evés alkalmával ezeket szigorúan csak evésre használjuk, tilos szúrni velük vagy lenyalni őket. Dobverőként sem okos használni őket. És ez nem minden, amit az étkezésről tudni kell. Étteremben ajánlott minél hangosabban böfögni, csámcsogni, cuppogni, hiszen ezek csupán azt a jelentés hordozzák magukban, hogy az étel kitűnő. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az étkezés végén mindenből hagyjunk egy kicsit a tányéron. Az összes étel elfogyasztása azt jelenti, hogy nem volt elég, ez pedig sértő a japánok számára. A fizetésről tudni kell, hogy még étkezés előtt szokták kifizetni a számlát, szigorúan borravaló nélkül. A borravaló sértésnek számít, hiszen a pincérek fizetése kellően magas, és nincs szükségük az efféle „adományra”. A japánok nagyra tartják a társadalom többi tagját, s éppen ezért a csoport szükségleteit fontosabbnak tartják a személyes szükségleteiknél. Ez az oka annak, hogy társaságban és étteremben nem használják a telefonjukat. Hangosan telefonálni az utcán, illetve a tömegközlekedési eszközökön udvariatlanságnak számít. Indiához hasonlóan Japánban sem elfogadott a szeretet megnyilvánulása. Nem találkozunk majd ölelkező párokkal, és a csókolózás sem elfogadott. A magánélet szigorúan a hálószoba falai között folyik. Ha új embereket ismerünk meg, még véletlenül se próbáljunk meg velük kezet fogni, ne puszival és ölelkezéssel kezdjük az ismerkedést, hiszen ez csak kellemetlenségeket okoz. Abban az esetben pedig, ha valaki a házába invitál, belépéskor azonnal vessük le a cipőnket, hiszen senkit sem akarunk megsérteni. Habár Japán a modern technológiáról ismert, ne gondoljuk, hogy minden esetben valami érintőképernyős vécé fogad majd minket száz gombbal, forgó vécédeszkával. Sok eseteben a jól megszokott guggolós, azaz lengyel vécével találkozhatunk. Legvégül pedig kerüljük a négyes számot. Ahogy a magyar kultúrában a 13-as számít szerencsétlen számnak, úgy a japánban a négyes. Ennek a számnak a kiejtése nagyban hasonlít a shi szóhoz, melynek jelentése halál. Ne lepődjünk meg, ha a szállodában „nincs” negyedik emelet, illetve négyes számú szoba. Találkák esetében ügyeljünk a pontos időre, hisz az fontos szerepet játszik a japánok életében.
(Folytatjuk)
