Egy túra, egy kihívás, egy élmény
Jézus-barát Gyalogtúra 2017, Tóthfalu
1. NAP
Megérkeztünk. Többnyire. Mindenki lelkes, örül a találkozásnak. Találkozás az előző táborokban megismert barátokkal, új arcokkal, energiával teli csoportvezetőkkel, egy lehetőséggel, hogy pár felejthetetlen napot töltsünk el közösen.
A mai napunk programja többnyire a „letelepedés” volt, azaz a sátrak felállítása és elrendezése, majd vacsoráztunk azokból az adományokból, amiket kizárólag olyan jó szándékú embereknek köszönhettünk, akik így akarták kifejezni szeretetüket és törődésüket a táborlakók irányában.
Miután mindent megettünk, az esti tábortűz fényénél együtt énekeltünk, játszottunk, gondolatmegosztást tartottunk, majd takarodóval fejeződött be a nap.
2. NAP
Ez volt az első túranap. A gyerekek kora reggel álmos fejjel vánszorogtak ki sátraikból. Tornáztunk és táncoltunk, meghallgattuk Szilárd atyát, aki a tábor témájáról beszélt nekünk, a szabadságról és a kellemes érzésekről is szó volt, ami a nap témájává nőtte ki magát. Ezeket az érzéseket többféleképpen kifejezhetjük. Szavakkal, egy mosollyal, egy öleléssel, de akár tánccal is.
A táborozók ezután csoportokra lettek osztva, és kezdetét vette az első túra. Jó volt látni, hogy mindenki energiával telt, nyitott a barátkozásra, és pozitívan tekint a napra és az egész táborra. Sokat beszélgettünk útközben, és lehetőségünk nyílt megismerni egymást, hiszen több helyről érkeztünk, új arcokkal is találkoztunk.
A végállomást, az oromi malmot meglátva megörültünk, hiszen tudtuk, hogy megérkeztünk utunk feléhez. Már csak a visszaút volt hátra. A fák alatt megpihenve beszélgettünk, felfrissítettük magunkat, és jöhetett a várva várt ebéd, majd két tanúságtételt hallgattunk meg egy nővértől és két kispaptól.
Kezdetét vette a visszaút. A gyerekek nyilván fáradtabbak voltak, mint odafelé, de dicséretükre legyen mondva, végig kitartottak. Az est „fénypontja” a tusolás volt, ami nem mindennapi módon történt. Egy tűzoltókocsit hoztak, locsolócsővel spriccelte a gyerekeket.
Fáradtan estek „ágyba” a táborozók, hosszú napot tudhattunk magunk mögött.
3. NAP
Újabb reggel, újabb kómás fejű táborlakók dülöngéltek ki sátraikból. A mai napon is túráztunk, de rövidebbet, ami kellemes csalódás volt mindenkinek. A célban megpihenve, felfrissülve kezdtünk neki a számháborúnak. Bizony, kétszáz gyerek együtt játszott, hatalmas élmény volt. Sikítás, lopakodás, lebuktatás, futás, bújás, győzelem követték egymást a játék folyamán. Megebédelve visszaindultunk a táborba, ahol vizescsúzda várt ránk, sármedencével a végén. A gyerekek, és nem mellékesen a nagyok is, hihetetlenül élvezték ezt a programot.
4. NAP
A tábor utolsó teljes napján hajnalban nyitottuk ki fáradt szemeinket, hogy a határba kisétálva egy szentmisén vegyünk részt, miközben felkel a nap. A gyerekek többségének nem volt még ilyen élményben része, sőt, elmondhatjuk, hogy szinte még senkinek nem volt ilyen tapasztalata. A hajnali mise után egy rövid sétával megérkeztünk Völgyesre. Ekkorra már nagyon összebarátkozott mindenki a csapattársaival, vezetőivel, jó volt látni, hogy mindenki beszélget, nevet, énekel, játszik az új barátaival, akiket a tábor előtt lehet, hogy még soha nem látott. Ezután elindultunk vissza a táborba, az utolsó túránkra. A délután arról szólt, hogy a csapatok elkészítették az esti táborzáró előadásra a bibliai jelenetüket. Nagy volt a nyüzsgés, a gyerekek kellékeket készítettek, a szövegüket gyakorolták, mindenki próbált minél jobban koncentrálni, hogy a vendégek, akiket este vártunk, jól érezzék magukat az előadás közben. Majd elérkezett az este, az utolsó nagy közös programunk. Szilárd atya köszöntése után követték egymást a pár perces jelenetek, és mindenki kíváncsian leste, hogy a többi csapat milyen előadással készült. Ahhoz képest, hogy senki sem volt közülünk profi színész, mindenki bele tudta magát élni a szerepébe, és így egy szép élményben részesítettük vendégeinket.
Minden tábor utolsó estéjén egy úgynevezett gyertyázásban veszünk részt, ami arról szól, hogy a tábortűz körül vagyunk, kiosztanak közöttünk gyertyákat, meggyújtjuk őket, és odavisszük annak, akit a táborban nagyon megkedveltünk, vagy szeretnénk neki valami szépet mondani, megdicsérni, megköszönni valamit stb. Ilyenkor jönnek elő a táborlakók szeméből az apró könnycseppek, mindenkire hatással van az a szeretet, amit gyertyázás közben megtapasztalhat.
5. NAP
Elérkezett az utolsó reggel. Ma már nem túráztunk. A délelőttünk arról szólt, hogy összepakoltuk a holminkat, a sátrakat lebontottuk, és utoljára eltáncoltuk a már jól ismert tábori táncokat. Szomorúan vettük tudomásul, hogy azokat a gyerekeket, akikkel most összebarátkoztunk, lehet, hogy csak egy év múlva látjuk viszont ugyanebben a táborban. Búcsút vettünk egymástól, majd mindenki elindult hazafelé.
