Szójaszószba mártott neonkalandok 11.
11. rész - Variációk szilveszterre
Eljött hát 2015. Már sok fórumon foglalkoztak ezzel, de egyszerűen nekem is meg kell említenem, mert annyira érdekes (bár Japánhoz nincs valami sok köze), hogy az 1989-es Vissza a jövőbe c. film második részében pont 2015-be repülnek az időgéppel! Fluxuskondenzátor meg önbefűző cipő és repülő autók, a ruha méretre igazodik rajtunk, és a mozik a Cápa 19. részét vetítik. Ellenben internet még sehol, és az üzenetküldés legmodernebb formája még mindig faxgépeken keresztül történik. Majdnem talált! :)

Mivel ebben a még friss és ropogós évben először írok, szeretnék megemlíteni egy sokak számára talán ismeretlen itteni szokást. Szilveszterről és újév napjáról már írtam tavaly, de a kettő közötti átmenetet képező nagytakarításról még nem. Olyasmi ez, mint másutt a tavaszi nagytakarítás, csak itt december 31-én ejtik meg az emberek, hogy úgymond „tisztán lépjenek be az új évbe”. Ilyenkor a többség sok kacattól szabadul meg, és olyan helyeket is alaposan kisikálnak a házban, amelyre év közben nem jut idejük, erejük vagy éppen kedvük. Sőt, nemcsak otthon, de az iskolákban és irodákban is mindenki rendbe teszi az asztalát és a környezetét az év utolsó munkanapján, hogy amikor az új évben visszatérnek, tisztán és frissen indíthassanak. Szóval amíg Európában a legtöbben magukat csinosítják az esti bulira, itt a közvetlen környezetüket teszik rendbe az emberek. Az év végi otthoni nagytakarítás annyira komoly biznisz, hogy egész tévéprogramok foglalkoznak a legújabb csodatermékek és technikák bemutatásával, amelyek mind azt ígérik, hogy jócskán megkönnyítik és meggyorsítják az említett folyamatot. Sok áruház polcain is kiemelt helyen szerepelnek ilyenkor a különféle tisztítószerek és a nagytakarításhoz szükséges ilyen-olyan kellékek, melyek többsége természetesen teljesen felesleges.

Akadnak azért meglepően hasznos dolgok is, csak tudni kell jó alaposan szelektálni. Újságcikkekben is gyakran foglalkoznak ilyenkor a témával. Körüljárják, hogy mit, mikor és hogyan csináljunk, hogy időt és energiát, esetleg pénzt és némi ideget takarítsunk meg. Ha pedig semmiképpen nem akarunk magunk súrolni és vakarászni, akkor felfogadhatunk profi takarítókat is, akik jó pénzért csillogóvá varázsolják vityillónkat. Persze a japánok itt sem restek egy kis humort csempészni a nagytakarítási lázba. Idén az egyik tévéshow-ban tisztaságmániás hírességekkel foglalkoztak. Az egyik férfi arról beszélt, hogy ő bizony fültisztító pálcikával még a fém függönysínekből is sorban kipiszkálja a koszt. Persze itt korántsem állt meg a dolog. A családja ugyan nem osztotta mániáját, de szerencsétlen páráknak ott kellett mászniuk a padlón, és centiméterről centiméterre vizsgálgatni, hogy akad-e esetleg rajta egy szemnyi kosz valahol, amit azután az apa szorgosan felsikált. Természetesen ezeket a figurákat inkább csodabogarakként, semmint követendő példaként mutatták be. Egy szó, mint száz: a japánok többé-kevésbé komolyan veszik az év végi takarítást, lomtalanítást.

Ennek szellemében idén én is elhatároztam, hogy komolyan átszelektálom a kacatjaimat, és ezentúl igyekezni fogok kevesebbet költeni felesleges dolgokra. Ami nem könnyű, hiszen alig akad már a világnak szeglete, ahol ne próbálnának minden pillanatban cseles marketingtrükkökkel rád sózni valamit. A cégek sorban teremtik az igényeket. Sok úgynevezett „formabontó újdonság” valójában csak felesleges kacat, melyek nélkül ugyanolyan jól meglennénk. Persze Japán különösen veszélyes hely ilyen szempontból. Minden sarkon leselkedik az emberre valamilyen „csalétek”. Örömmel jelentem, hogy mindezek ellenére elég szépen haladok, és talán soha nem láttam még ennyire tisztán, mint most. Ha nem is tudok első pillantásra mindennek ellenállni, az esetek nagy többségében időt hagyok magamnak, hogy „körüljárjam” az adott dolgot, aminek eredményeként szinte mindig rájövök, hogy nemcsak hogy égető szükségem nincs arra a bizonyos tárgyra, de egyenesen bóvli, felesleges pénzkidobás, csapda az egész. Mikor ilyen ügyesen átlátok a marketingszitán, mindig nagyon ravasznak érzem magam. :)

Természetesen nem csak a suvickolásról szól Japánban az év vége, hanem sok más érdekes tradícióról is. Egyik ilyen például az oszeibo, ami egyfajta hálából történő ajándékozás. Rokonoknak, családi barátoknak, munkahelyi feletteseknek, ügyfeleknek, tanároknak köszönik meg ezzel fáradozásukat és kedvességüket. Több üzlet ajánl nagy körültekintéssel bebugyolált ajándékcsomagokat kifejezetten erre az alkalomra. Ezek legtöbbször válogatott élelmiszerek (sonka, méz, édességek, drága főzőolajok, gondosan válogatott gyümölcsök, kávé), italok (rizsbor, prémium sör) stb. Mint már egy régebbi beszámolóban ecseteltem, a tradicionális japán szilveszter csendben, családi körben, éjfél utáni (vagy az év első néhány napján megejtett) szentélylátogatással telik. A legtöbb helyen nincs nagy dínomdánom. Tokió szórakozónegyedei is csendesebbek ilyenkor, mint egy átlagos hétvégén. Bár igaz, hogy Sibujában például több bárban tartanak szilveszteri bulit, és az utcákra is kiözönlenek ilyenkor a népek, de a többség inkább nyugisan, otthon tölti az óév utolsó és az újév első napjait. Japánban jellemzően inkább a karácsony az (hiszen itt sokkal inkább kereskedelmi, mint családi ünnep), amit a fiatalok baráti körben, ajándékozással, esetleg bulizva töltenek. Bár ez is inkább csak a szinglikre igaz, akiknek ugyanis párjuk van, azok szinte kivétel nélkül kettesben ünnepelnek. Valahol azt olvastam, hogy a karácsonyi ajándékozás lassan kezdi kiszorítani a tradicionálisabb japán oszeibót. Egyre több fiatal érzi ugyanis, hogy az oszeibo nyűg, kellemetlen formalitás, kötelesség, ellenben a karácsonyi ajándékozást sokkal bensőségesebbnek és személyesebbnek érzik, hiszen többnyire elég, ha csak azokat ajándékozzák meg ilyenkor, akiket igazán kedvelnek (közeli barátok, család). Azért egyelőre nem hiszem, hogy az oszeibo tradícióját az eltűnés veszélye fenyegetné, de tény, hogy minden évben egyre több karácsonyi ajándékcsomagot látok a polcokon, újságokban, katalógusokban. Persze azért a hagyományos ajándékszettek is helyet kapnak mellettük, és van még ezer más tradíció, melyeket (a globalizáció tagadhatatlan térhódítása mellett is) hűen betartanak Japánban.

S hogy így a végére egy érdekes és témába vágó példával szolgáljak a japán precizitásra, mindenképp meg kell említenem a nengadzsót. A nengadzsó újévi üdvözlőlapot jelent, melyeket hihetetlen mennyiségekben adnak fel minden év decemberében az emberek. A japán posta garantálja, hogy ha a megadott időpontig feladjuk a lapokat, akkor pontosan január 1-jén kézbesítik őket (Japán területén bárhova és mindenhova). Minden évben csak erre az alkalomra részmunkaidős kisegítőket vesznek fel, akik szelektálják és kézbesítik a töménytelen mennyiségű újévi jókívánságot. Ha nem sikerül időben feladni a lapot, természetesen akkor is kézbesítik, csak valamennyire késni fog. A japán postai szolgáltatás minősége egyébként egész évben mérföldekkel megelőzi az otthonit. Nemcsak hogy meg lehet határozni az időpontot és a napot, hogy mikor szállítsanak ki egy adott csomagot, de ha nem voltunk otthon, a postás hagy egy papírt, amin az ő személyes telefonszáma mellett egy 24 órában hívható szám is van, amelyen bármikor újra kérhetjük a csomagunk kiszállítását (nap és időpont ismételten történő meghatározásával)! Ráadásul ez az újbóli kiszállítás egy fillérünkbe sem kerül. Arról nem is beszélve, hogy csomagot vagy levelet bármikor feladhatunk bármelyik éjjel-nappali (konbinyi) üzletben is (ugyanitt a számláinkat is befizethetjük, ha még nem tértünk át az elektronikus formára), vagy kihívhatunk egy postást/szállító céget, akik hoznak kartondobozt is, ha szükségünk van rá, és azután felveszik a kész csomagot, melyet küldeni szándékozunk, anélkül hogy a lábunkat is kitennénk otthonról. Nehéz csomagok esetében vagy autó hiányában ez különösen hasznos. Nem tudom, hogyan lehet ezt überelni.

Pezsgőt pukkantva vagy a tévé előtt hasunkat vakargatva, esetleg japán módra családi körben, csendben? Szorgalmasan, kézzel írott lapokat vagy lustán, elektronikus üzeneteket küldve? Végül is teljesen mindegy, ki hogyan búcsúztatta 2014-et, amennyiben jól érezte magát, és legalább a visszaszámlálásra emlékszik. ;) Mindenkinek sok sikert a bárány évében! Jaa ne.