A nyolcarcú (?) színház

(Az Éva, 89. oldal c. előadásról)

Mit jelent a fiataloknak a színház (vélemények):

– A kikapcsolódást jelenti, azzal, hogy egy ideje hiánypótlóvá és a kultúra iránti szomjam kielégítőjévé vált. Jó lenne, ha másoknak is nem csupán „kultúrvillogás”, kötelező iskolai program lenne. A színház nem kötelező, de csalogató, tele meglepetésekkel és csodákkal.

– A színház a mindenkori emberi jellemek és kapcsolatrendszerek tükörképe.

– A színház: gondolatébresztő, egyúttal a teljes kikapcsolódás helyszíne, ahol gyönyörködöm, álmélkodom és időnként felháborodom.

– Számomra az a színház, amikor beülök egy nézőtérre, aztán segítenek abban, hogy erről elfeledkezzek. És hogy mi a színház tulajdonképpen (Vajdaságban)? Az esetek 90 százalékában egy olyan hely vagy happening, ahol ez nem történik meg, sajnos.

– Ahol az emberek csapatban a lehető legjobb módon próbálnak előadni egy jelenetet. Sokkal jobb, mint a mozi, mert itt nincs „csapó, és vesszük újra”.

– Nem vagyok valami nagy színházas, mivel Becsén nem sok lehetőség van színházba menni…

Február 7-én megnéztem egy előadást az óbecsei színházban. Az előadás alatt végig az járt a fejemben, hogy mind a nyolc jelenetben mekkora túlzások vannak. Majd rájöttem arra, hogy persze, mert bejáratos vagyok, ismerem a tulajdonképpeni, tényleges kulisszatitkokat. De a körülöttem ülők 95%-a bele sem gondol abba, hogy a színház nem csak tragédiát, komédiát, tragikomédiát, politikát, rockoperát, musicalt, nézőteret, vörös függönyt, kultúrát, Brechtet és szép ruhákat jelent. Hanem például: állandóan váltakozó teli és üres kávésbögréket, síró, nevető, idegeskedő, instrukciókat próbálgató, fekete próbaruhás színészeket, vastag szövegkönyveket, gyakran 24 órás munkaidőt. Tehát munkát és szakmát. A nézőnek természetesen ezt nem kell tudnia. Fizet egy-egy előadásért, ezért elvárja, hogy élvezhető és értékelhető legyen az, amit lát. Teljesen jogos.

A kíváncsiak figyelmébe: Az előadás (Éva, 89. oldal) egy előadás egy jelenetének elkészítéséről szól nyolc variációban (Madách Az ember tragédiájának egy jelenete, de ez a darab szempontjából annyira nem lényeges).

– Nyolc jelenet van, nyolc embertípus, figura, a hisztis kezdőtől a díváig, mind-mind magaménak érzem valami módon. Az elmebeteg rendezőt és az idős színészt, aki folyton nosztalgiázik… – mondta Jutka (Ferenc Judit, a darab női főszereplője, míg Kőrösi István a férfi főszereplő). – Volt egy időszak, amikor azt gondoltam, hogy a színháznál fontosabb dolog nem létezik az életben. Csinálni, bármi módon, bármi áron, a színpadon, a nézőtérről, súgni, írni… Lehetőségem volt kipróbálni magam mindegyik munkakörben. Viszont a játszás mint olyan… Az az állapot, amibe kerülsz, amikor feljön a fény… A tizenpár év a főiskola után többek között arra volt jó, hogy megtanuljam azt az alázatot, amit ez a hivatás igényel.

Óbecsén valóban körülbelül egy-másfél éve indult be a színházi élet, ami eddig annyit jelentett, hogy a városlakóknak és a környékbelieknek alkalmuk adódott havonta 1-2 vendégelőadást megtekinteni. Jutkától azt is megtudtam, hogy ő is és a párja is évek óta dolgoznak az óbecsei Városi Színházban. A színészpalántákkal foglalkoznak mind magyar, mind szerb nyelven. Hogy ez az ív a bemutató után milyen irányt fog venni, azt nem tudhatom, viszont, ha a Zentai Magyar Kamaraszínház példáját veszem, akkor igyekszem optimistán hozzáállni. Az elgondolás tehát nem új, és semmiképpen sem értéktelen, miszerint: adott egy jó állapotban lévő színház, aminek nincs lehetősége saját társulatot működtetni, de van lehetősége profi vendégszínészekkel és -rendezőkkel dolgozni, és ezt ki is használja. Az, hogy a nézőtér kicsit több, mint félig volt a bemutató estéjén egy több mint 20 000 fős városban, sajnálatos (a magyar nyelv nem lehet kifogás, mert szerb nyelven feliratozva volt az előadás). Szeretném azt hinni, hogy ez csak annak tudható be, hogy a becsei közönség még nincs hozzászokva ahhoz, hogy a színháznak nem csak a klubhelyisége működik.