Fotó: Hamar Richárd

Portrizmus

Számomra nem volt kérdés az, hogy amikor elkezdtük építeni, formálni és nevelni jelenleg 15 ember gyermekét, amelynek neve PROKON-Topolya, ott Ricsi szaktudására is szükség van. Laikus vagyok a fényképezésben, gyermekkoromban éles képet sem tudtam csinálni az akkori telefonjaimmal, így abszolút különleges képességnek tartom azt, amikor valaki meglátja a pillanatot, színvilágban el tudja találni azt, hogy a legkifejezőbb legyen a fénykép, mindemellett pedig egy olyan plusz élettel tudja megtölteni, amivel élővé teszi a megörökített mozzanatot.

Különlegesnek érzem azt, hogy én nyithatom meg ezt a tárlatot, s ez főleg azért van, mert a családja mellett azon kevesek közé tartozom, akik zöldfülű amatőr kora óta figyelemmel kísérik a fejlődését. A mai napig elevenen él bennem egy történet, amikor a még lelkes amatőr napfelkeltekor kiment a határba fényképezni, s az egyik kukoricacső fényképezésekor annyira kereste a pontot, ami jól fog mutatni a fényképen, hogy elvesztette az egyensúlyát, és hátraesett a harmatos fűbe. Ez a kis vicces mozzanat is jól mutatja azt az elköteleződést, ami a profizmushoz vezető úton megtalálható. Az elmúlt hat évben, túlzás nélkül mondhatom, rengeteget dolgoztunk együtt, és az elkövetkezendő évekre is számtalan projektünk van.

A második kedvenc fotósom, Robert Capa, aki végigfényképezte a spanyol polgárháborút, úgy fogalmaz, hogy egy fénykép azért lesz díjazott, mert megmozgatja a szerkesztők képzeletét, és akkor telik meg élettel, amikor a közönség elé kerül. Az itt megjelenteknek kívánom, töltsék meg élettel ezt a tárlatot, mivel Ricsi izgalmas képzelete már benne van.

Elhangzott október 15-én a topolyai Juhász Erzsébet Könyvtárban Hamar Richárd Portrizmus című fotókiállításának megnyitóján. A kiállítás november 5-éig tekinthető meg.

Galéria