Mintha horoszkópot
Észrevettétek már, hogy a sietés meghatározza a mindennapjainkat? Jó, tudom, nem én találtam fel a spanyolviaszt, de még csak a méhviaszt sem, a méhpempőt meg pláne nem, hisz a médiából is folyamatosan arról hallhatunk, hogy az életünk mennyire felgyorsult, hogy milyen rohanó világban élünk, viszont újra meg újra rácsodálkozom, hogy egyesek, sőt a legtöbben, hogyan is bírják szusszal, hogyan nem merülnek ki, hogyan tudnak talpon maradni, és menni, menni, menni, látszólag a végtelenségig. Akárkivel beszélgetünk, arra panaszkodik, hogy semmire sincs ideje, semmire sem tud kellő mennyiségfű időt szentelni, mert a mindenféle kötelezettségek azt sem engedik meg, hogy nagyobb levegőt vegyen. Hát ez van, ezt el kell fogadnunk. Muszáj nekünk is felvenni a ritmust, megtalálni egy jó utazósebességet, amivel aztán haladhatunk az élet aszfaltos, és olykor rögös országútján.
pixabay.com
Nos, menjünk, fussunk, szaladjunk. De igyekezzünk (haha, már ez is) időnként időt adni saját magunkra. Ha kell, erővel, de pihenjünk meg, ha csak egy kis időre is. Töltődjünk fel. Már annyi is elég lenne, ha a kezünkbe vennénk egy olyan írást, legyen az egy újságcikk, egy novella, vagy egy vers, aminek az elolvasása öt percnél többet vesz igénybe. Csendesedjünk el, fülhallgatót se használjunk, ne legyen semmiféle háttérzaj, és olvassuk el a szöveget. A szavakat olvassuk végig elejétől a végéig, és ugyanezt tegyük a mondatokkal is. Ne csak átfussunk rajta, hanem lépegetve próbáljuk megérteni minden darabkáját. Például a Képes Ifiben található írásokat, amiket munkatársaink a legjobb tudásuk szerint alkottak meg. Az olvasás csodákra képes – higgyétek el nekem. Adjatok egy negyedórát a csendes és alapos olvasásnak, és meglátjátok, még a pulzusotok is megváltozik, egy kicsit talán nyugodtabbá válik.
Jaj, ez olyanra sikeredett, mintha horoszkópot akarnék írni. Egy horoszkóp az olvasás népszerűsítésére. Elég jónak hangzik, de ígérem, nem fogunk mélyebben belemenni. Valójában csak ennyit szerettem volna, ennyi akart kiszakadni belőlem. Úgyhogy sziasztok, megyek és olvasok egyet – viszont nagy az én vétkem, csak zene mellett tudok olvasni. Na ennyit a szövegelésemről… Csá!
