A vérengző állatvédőkről
Magatok elé tudjátok képzelni azt a jelenetet, ahogy lelkes állatvédők falkába gyűlnek, és megtámadják az arra járó embereket, és csípik, marják, harapják őket, ahol csak érik? Talán a zombifilmek és sorozatok már-már úgy tűnik, hogy lecsengett dömpingje után ez teljesen elképzelhető mindannyiunk számára, ennek ellenére talán mindannyian úgy gondoljuk, hogy ez csak a filmekben, sorozatokban, esetleg könyvekben, színházban és hangjátékokban valósulhat meg – és ez maradjon is így.
És hogy hogy jön ez most ide?
Nos, az elmúlt héten jelent meg a sajnálatos hír, hogy Szabadkán egy csoport kóbor kutya megtámadott egy nőt, és az olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy kórházba kellett szállítani. A hírportálok persze azonnal meglátták az ügyben rejlő lehetőségeket, és a támadás részleteit boncolgatva igyekeztek még több olvasót szerezni maguknak. Az olvasók pedig kapva kaptak az alkalmon, és igyekeztek kihasználni a kommentelés lehetőségét is, és azonnal égető vágyat éreztek arra, hogy ország s világ előtt kifejtsék véleményüket – ezzel együtt pedig kiállítsák a saját bizonyítványukat. Az állatok megölését követelő, illetve ajánló kommenteken, véleményeken már meg sem lepődünk, viszont a hír alatt sikerült szintet lépni – lefelé.
Sokan az állatvédőket okolták a támadásért! Többen azt kérdezték felháborodva, hogy hol vannak ilyenkor az állatvédők, sőt az állatvédők megbüntetését, megölését is elkezdték követelni. Mintha legalábbis az állatvédők támadták volna meg a nőt, és harapdálták volna meg. A hozzászólók legtöbbjének eszébe sem jutott, hogy a felelőtlen állattartók, a kutyájukat az utcára kergető vagy a chipezést elmulasztó tulajdonosok lehetnek a hibásak, vagy azok, akik nem ivartalanítják kedvencüket, és a világra jött utódokat egy dobozban az út mellé rakják. Emellett a mindenféle kommunális közvállalatok felelősségéről sem igazán esett szó, és arról sem, hogy a fentebb említett chipezést, ivartalanítást a hatalom különböző szintjei akár ingyenessé is tehetnék, és egy akció keretében országszerte elvégezhetnék. Helyette az állatvédőket kell okolni, akik enni adnak az utcán kóborló állatoknak, hogy azok ne haljanak éhen, sőt pénzt és energiát nem kímélve igyekeznek ivartalanítani, chipezni a kutyákat, és ha csak lehet, még megfelelő gazdit is próbálnak találni nekik.
Tény, hogy egy összetett problémáról van szó, és hogy komplex megoldásra van szükség, de az sem ártana, ha az ember kétszer is átgondolná a véleményét, és több szempontot is szem előtt tartana, mielőtt azt nyilvánosságra hozza – és mindez igaz akkor is, ha valaki fél évszázadnál is több élettapasztalattal rendelkezik.
