„Forrósodik a lég, s vele feszül a csend”
Éppen túléltünk egy kánikulát, és most élvezzük, hogy egy kis időre elvonult, a levegő, reméljük, innentől kezdve csak hűlni fog. Már csend sincs, ricsaj van, hangoskodás, tülkölő járművek, munkagépek, felújítások, forgalom keletről nyugatra és vissza, délről északra és vissza, rendőrök minden sarkon, a határátkelőkön. Zajlik a nyárutó, és az idő hamarosan indián lesz és vénasszony lesz. Véget ért egy újabb vakáció, és most minden óránként 180 kilométeres sebességgel zajlik, megállíthatatlanul, fékek nélkül, az újrakezdés, a viszontlátás örömével.
Most éppen Koncz István mondata felett kellene elmerengeni, engedni, hogy magával ragadjon a hangulata, hogy belém fúrja magát, és szétterjedjen a testemben és a tudatomban, az anyagban és a szellemben, de helyette csak a légkondicionáló berendezés zümmögése hatja át a fizikumot és a pszichét egyaránt. Az utóbbi időben mindannyian megérezhettük, hogy milyen az, amikor forrósodik a lég – a globális klímakatasztrófa már itt van a küszöbön, a hálószobát már régen meghódította, és felderítőegységei a kamrában vannak, közvetlenül a befőttek, a lekvárok és az oroszok mellett. Semmi költészet, minden prózai, megmagyarázható, tudományos egyenletekkel leírható, világos és egyértelmű – Ez van, ezt kell szeretni, ahogy az ősi bölcsesség tartja. Tüzek gyúlnak, és a lég tovább forrósodik, amitől újabb tüzek gyúlnak, ami tovább forrósítja a levegőt, és így tovább a pokoli színjáték pokoli befejezéséig.

De pillanatnyilag azt élvezzük, hogy nincs kánikula, hogy fellélegezhettünk, hogy oxigénhez juthattunk, hogy kiszellőztethettük a szobát és a fejünket egyaránt. Csak az a fránya újrakezdés, viszontlátás ne lenne, hanem csak a csend lenne, meg a nyugalom lenne – és minden más mellékes lenne, és a globális folyamatok irányába való odafigyelés se lenne, csak az egymásra figyelésre tudnánk koncentrálni, amikor te és én és más senki, sem ő, sem ti és ők sem, akik kívül esnek mindenféle horizonton. A szoba fala lezárja a látóhatárt, maradjunk együtt a csendben, a hűlő légben, a tökéletes harmóniában te és én.