Was haben sie without Faqanál?
Két héttel ezelőtt ugyanezen az oldalon meghirdettük a Back to normal (a továbbiakban csak B2N) programját. Akkor még nem sejtettük, amit most már biztosan tudunk, hogy szeptemberben, főleg ha a hőmérséklet továbbra is 30 ⁰C körül marad, ez lehetetlen. Hiába próbálunk visszazökkenni a normális kerékvágásba, valahogy nem megy. Ezt még legalább két hétig gyakorolnunk kell...
Szinte megállt bennünk az a bizonyos ütő, mikor tudatosult bennünk, hogy recept nélkül maradunk, ugyanis Faqanál rovatunk ajtajára két hét erejéig legalábbis kitettük a Rögtön jövök! táblát. De nem kell megijedni, ezzel párhuzamosan (vagyis az ütőmegállás pillanatában) kitaláltuk azt is, hogy hogyan legyen mégis recept. Találtunk egy neki alkalmas helyet. Nem máshol, itt a vezércikk kellős közepén. Mit is szeretnénk ezzel a recepttel elérni? Egy kis időutazásra invitálunk benneteket. Ha Marcel Proustnak igen, nekünk miért ne sikerülne? Tehát az alábbiakban ismertetett sütemény szárnyán (?) eredjünk az eltűnt idő nyomába! Ez az eltűnt idő lehet a gyermekkor egy pillanata, egy nyaralás már pókhálós emléke, vagy akár egy fesztiváli éjszaka, amely talán már abban a pillanatban semmivé vált, amikor megtörtént. Szóval:
Madeleine sütemény (a mindmegette.hu és nem a francia író nyomán)
Hozzávalók:
2 egész tojás
1 tojássárgája
10 dkg vaj
10 dkg cukor
10 dkg liszt
1 mokkáskanál sütőpor
reszelt citromhéj (citroméj?)
Elkészítés: A vajat megolvasztjuk. A tojásokat felütjük, a tojássárgájához adjuk és habosra keverjük. (már nem értem) Egy másik tálba kimérjük a lisztet, belekeverjük a sütőport és a cukrot, valamint hozzáreszeljük a citrom héját. Ezután habverőt ragadunk, és azzal forgatjuk bele apránként a tojásba a lisztes keveréket, majd hozzáadjuk az olvasztott vajat, és homogén tésztává keverjük. (tehát eléggé időigényes) A tésztát 2 órára (mondtam?!)a hűtőbe tesszük, mielőtt megsütnénk.
A madeleine-formát (ez biztos valami olyan dolog, ami mindenkinek van otthon) kikenjük, kilisztezzük, majd kanállal félig megtöltjük úgy, hogy egyenletesen terüljön el benne a tészta. Ezután a 190 Celsius-fokra előmelegített sütőbe toljuk a tepsit, és nagyjából 10 perc alatt aranyszínűre sütjük a süteményeket.
A kész madeleine-eket rácsra helyezzük, és hagyjuk, hogy teljesen kihűljenek. (esetleg még forrón megkóstoljuk)
A terv: néhány adag a fenti süteményből, és jöhet az emlékezés. Mondjuk a Sziget vagy az Ördögkatlan fesztiválra... vagy bármire... arra, hogy voltunk görögbe’, olaszba’, esetleg németbe’ (mint Ildikó) vagy japánba’ (mint Eszter) vagy a csehekné’ (mint Nyralothep). Vagy csak álmodozzunk, hogy milyen jó lenne máshol lenni, és nem az iskolapadban vagy az íróasztal előtt egy vizsgára készülve. Mert tisztában vagyunk azzal, hogy van olyan, aki komolyan vette, vagy akire szándéka és minden ellenkezése ellenére rákényszerítették a B2N-t.
A tanulság: az emlékezés és az álmodozás bármennyire is az élet megrontója, mindenkinek jár.
Csakúgy, mint a Képes Ifi. Legalább kéthetente...
P. S. Az előző számban az oldalra csempésztünk egy képzőművészeti alkotást, ezzel is támogatva a művészetet, és növelve a sznobosodás esélyét. Ezt most is megtesszük. Ezúttal a topolyai Petromarkov Alexandra (vagy Aleksandra? ezt elfelejtettem megkérdezni) egyik alkotását osztjuk meg veletek, amelyet talán legközelebb egy katalógusban, esetleg egy tankönyvben fogtok viszontlátni.
