Back to normal. Esetleg Machine Head.

Szeptember elején minden bizonnyal mindenki valahogy két tűz között érzi magát. Így vagyok ezzel jómagam is. Egyik oldalról ott vannak a nyári események, emlékek, a fesztiválok, amelyek megérdemlik, hogy helyet kapjanak a szünidő utáni első lapszámban, hogy valahogy megörökítsük fehéren-feketén, vagy ha éppen nagy szerencsénk van, színesben…Másrészről pedig itt van az iskolakezdés, a back to normal, amikor is arról is el kellene gondolkoznunk, hogy mit hoz számunkra az új tanév, milyen új kihívásokkal szembesülünk, milyen új megoldásokat, járható útvonalakat kell találnunk, hogy a hétköznapok tényleg hétköznapok legyenek. Ezúton mindenkit megnyugtatok, utóbbival nem igazán fogunk foglalkozni. Pató Pál(ok)ként szinte csak visszafele tekintünk, szinte csak a nyárról tudunk beszélni, mert az, ugye, móka és kacagás. Míg az előttünk álló hónapok... Nos, valami biztatót majd erről is írok.

Őrület! Az új tanévet egy nyereményjátékkal kezdjük! Lelkes újságíróink közbenjárásának köszönhetően egy belépőjegyet sorsolunk ki a Belgrádban szeptember 21-én megrendezésre kerülő Machine Head-koncertre. A nyertes tehát részt vehet az An evening with Machine Head elnevezésű rendezvényen, és talán az első sorban csápolhat akkreditált kiküldötteinkkel. A további részletekért kövessétek a Facebook-oldalunkat, ahol néhány, a témához kapcsolódó kérdést kell megválaszolnotok, és máris megkapjátok az esélyt, hogy meghosszabbítsátok a nyári ereszdelahajamat. Nem kell megijedni, egyszerű kiguglizható, kiwikipédiázható kérdések várnak benneteket, vagy például az örök talány, hogy ti hogyan ejtenétek a Nyralothep nevet. Mi ily módon próbálunk egy kis nemhétköznapiságot becsempészni az életetekbe. Meg néhány fesztiválos pillanat bemutatásával. Például a Brutal Assaultról, ahonnan rendszeresen érkezik hozzánk tudósítás. Vagy a soproni VOLT-ról (és ehelyütt most attól is eltekintenék, hogy valami fárasztó szóviccel éljek a fesztivál nevét illetően). Sőt a topolyai Origo Open Festről, amelyről tudtommal most először számol be a Képes. A Tanyaszínház az idén is körbehaknizta régiónkat. Világjáróink továbbra is világot járnak, és szerencsére mindeközben nem feledkeznek meg az itthon maradtakról sem. Arról, hogy mi a gazpacho, fogalmam sincs, de a kilencedik oldalon található recept tanúsága szerint természetesen valami hűsítő nyári dolog lehet.

De mint mondtam, nemcsak a nyárra tekintünk vissza, hanem nagyon komoly dolgokat is szóba hozunk, mert a változatosság gyönyörködtet, mi meg szeretünk gyönyörködtetni, és nem mellékesen gyönyörködni is. Szóval foglalkozunk az emberi jogokkal, amiről talán már mindenki hallott, de senki sem próbálta megfogalmazni. Talán elég is lenne az élni és élni hagyni meghatározás, de valójában többről van szó. Legalábbis azt hiszem.

Ha átlapozzátok a lapot, megfigyelhetitek, hogy két új rovatot is indítottunk. A My choise névre hallgató rovatban közéleti szereplők, színészek, énekesek, zenészek mesélnek majd magukról, elmondják nekünk, hogy őt mit szeretnek és miért, és egyáltalán... Míg az Egyetemválasztóban a mostani középiskolásoknak szeretnénk segíteni, és tanácsot adni nekik, hogy majd egyszer, kiröppenve a családi fészekből, talán egy repülőteret is el tudjanak lopni. Persze ez csak vicc. Lopni nem szép dolog, sőt egyenesen csúnya. Mi több, nagyon csúnya. Ráadásul tilos is.

Éppen ezért mi nem lopunk, jogtiszta, eredeti szövegeket mutatunk be nektek hétről hétre, jobban mondva kéthétről kéthétre.

Egyszóval, olvassatok!

P. S. : A mellékelt kép a már említett Origo Open Festen készült, és Bacsa Melinda alkotásait ábrázolja egy sajátságos nézőpontból. Mert mi támogatjuk a művészetet... A festő utólagos beleegyezésével...