Tényleg

Tudom, hogy az internetet mindenki arra és úgy használja, ahogy szeretné, de ha nem vagyunk kellőképpen óvatosak, az algoritmus, a mesterséges intelligencia, vagy a fene tudja micsoda erőszakossá válik, és folyamatosan olyan tartalmakat nyom elénk, amikre lehet, hogy egyszer egy gyenge pillanatunkban rákerestünk, vagy éppen elidőztünk rajtuk, és megállás nélkül dobálja fel a bejegyzéseket, amiktől már szabadulnánk, de nem és nem, ő kitartóan nyomatja. Szeretek jókat nevetni, szeretem a vicces bejegyzéseket, némelyik találó mém láttán hangosan felnevetek, és azonnal küldöm olyanoknak, akikről tudom, hogy értékelnék, nevessenek ők is egyet. A közösségi oldalakat működtető szoftverek kiszimatolták ezt, és most már mást sem látok csak ilyen vicces képeket, pedig egy ideje úgy érzem, hogy elegem van belőlük, nem vágyom rájuk, és már egyiken sem kacagok fel hangosan, még egy gyenge mosolyra sem telik. És ő még mindig nyomja, vagy ha nem azt, akkor a hirdetéseket, amiktől meg végképp elmegy az ember életkedve. Ráadásul egyre inkább a mesterséges intelligencia segítségével kreált tartalmakat látok, amit meg végképp igyekszem távol tartani magamtól. Jó, a márciusi-áprilisi Ghibli stúdiós vonaton én is tettem egy kört (erről munkatársunk is írt jelen lapszámunkba néhány oldallal hátrább), de nem érintett meg olyan mélyen, hogy újra jegyet váltsak rá. Ráadásul amióta beköszöntött a tavasz, egyre inkább úgy érzem, hogy folyamatosan csak kint lennék a szabadban, és semmit sem csinálnék, csak bámulnám a növényeket, rovarokat, madarakat, és hagynám az időnek, hogy múljon, teljen anélkül, hogy valami plusz információt kapnék a körülöttem történő dolgokról. Valamikor a közéletet is igyekeztem figyelemmel kísérni, de ezzel is úgy jártam, mint a vicces tartalmakkal, egy idő után besokalltam tőle, és ebben az is közrejátszott, hogy azt kellett látnom, illetve olvasnom, hogy a nagy többséget már nem is a mindennapjaink, a jövőnk érdeklik, hanem az, hogy ki kit hogyan járasson le, ki a hazaáruló, ki nem, ki a velejéig romlott, és ki az angyal, ki kit köpne le, verne meg, akasztana fel, miegymás, borzalmas, és az a legborzalmasabb, hogy olyan emberek is alpári stílusban nyilvánulnak meg, akikre korábban felnéztél, akikkel jól elcsevegtél, akiknek bírtad a humorát, utána meg éppen valakinek a nemi szervét említve bizonyos tevékenységek elvégzését helyezik kilátásba, és az jut eszedbe, hogy ezek után soha többé nem szeretnél találkozni azzal az emberrel, de még a családtagjaival sem, mert rögtön az jutna eszedbe, amit az illető mondott, és ahelyett hogy azt beszélnénk meg, hogy mit kellene tenni ahhoz, hogy ne rohadjanak le az egészségügyi intézményeink, az utakon ne zötykölődjünk, satöbbi, inkább arról fröcsögünk, hogy kinek a nemi szervét vágnánk le, az egészségügyi intézményeink meg csak rohadnak, az utaink tele vannak kátyúkkal, satöbbi, satöbbi, de nem baj, mi csak gyűlöljük egymást, az biztosan jobb lesz mindenkinek, tényleg, naná, természetesen (irónia). Szóval ilyen tartalmakat se nyomjon senki elém! Megyek az erdőbe!

(A fenti szövegben említett ghiblis írást ITT találjátok.)