Káin temet
Óda az intergalaktikus gólemhez – Protector: Leviathan’s Desire, 1990
belülről tépi fel
a fekete kapuszárnyakat
majd végighasít
a vákuumon
de ne vérrel pettyezd
az ösvény téglaéleit
létidegen űrangyal az éjben!
izzó ólomóceánba vágódik
a borzalmas bolygóközi gólem
lapockái végén még parázslanak
csonkhegyei mikor lelkedre lecsap
lelkünk őrizője magasztos
fényhozó vedd fel a harcot
az örök sötét hirdetőjével!
...mert a gyermek ma rabnak születik
az élet a ketrecek mélyére süllyed azonnal
örökre elveszvén a fekete kárhozatban
miközben az Új Bárkát álmodja egyre csak
körös-körül óceánjait a felemelkedésnek
számtalan ararátját a látszatlét kegyes
illúzióinak intergalaktikus röptét minden
bárkák bárkáinak – s persze a sors
bájos párkáinak...
...na és a szavak nyelvedet csókoló
acélolvadásának bűnizzadó kemencéje!
herezacskódon a dogma súlya csüng
amelyben akkor sem hiszel amikor
széjjelejakulálod magvait a holdfényben
de a súly kötelez! a publikum tapsol
a tiszta ész messze elevez szabadon
boldogan álszenten és hazugon bele
az igaz vetésbe mit a gonosz ültetett
ám majdan csak a jámbor szüretel...
(szám kicsöng nyelvem nem felel)
karmold végig a bársony éjszakát
te lángos képű fenevad!
fend meg combomon az örök kárhozat
fekete pallosát aztán sújts bele
a világéj vigasztalan vakondmagányának
mértani közepébe kísérje alábukását
a szentségtelennek dübörgő áldása!
...és mondá immár megholt eccsének
vértől szennyes szegény bátyja
avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?
mondhatjuk átoknak akár mondhatjuk
imának – ám nem az átok vár már rátok
sem a selymes ima
csak árok alján árok
sara bársony bőre sima...
...ösztönök örvénye az örökség
ösztövér össztüzében
totális törvények a szív és az ész
rezgései fölött a leheveredő gólem
micéliuma behálózta a meghátráló
világegyetemet – ábel alszik
káin temet...
...a báty lázadása elér majd az
égig a lángja mivel füstje sohasem
ha egyszer rátalálok sírja előtt
térdre esem a hold majd csengőn
világít sugara mézselymesen simogatja
dédelgeti siratgatja ébresztgeti
élesztgeti ronggyá aszott csíráit a rossz
magvaknak a boldogtalanság bogara hull
mindennapi koporsódban szuszogó
hervadt fejedre a dél deres daturaálmában
elvégeztetett – nagyjából...
...túlél az eretnekség mert a
dogma nem maradhat megtorlatlanul
nyújtózz túl a takaródon:
a bátor félelmet tanul és bátorsághoz
áll be inasnak a gyáva
az egyik óva int a másik
őrületedet vigyázza
a galaktikus gólem nem
lesz rajtad úrrá mert egybesütött
éned gyúrja űrazúrrá...
káin lázadása immár örökkön
fennmarad
a démon visszakozik ellenfele
túl okosnak bizonyult
szedi sátorfáját hátat
fordít ennek a pöttöm univerzumnak
itt hagyja belesüllyedni a
tűzbe és vérbe nincs neki
túl nagy lelkifurdalása hiszen
ennél azért sokkal meredekebb
esetek is akadnak ebben a
csodálatos és beteg beteg
beteg mindenségben
ánem
