Mielőtt még mindannyiunkat felfalna a szürke nap árnyéka
Ashen Epitaph: The Formed Filth Enigma – GROM Records, 2017
Om...
...szememet befelé fordítva mámoromban megélek magam mögött hagyva a világot. A valós művészet magában igazabb, mint az összes axióma együttvéve, melyet bármely társadalmi – anyagba kövecsesedett, sérült – (kényszer)képzet valaha felállított. Most a muzsika metruma mentén. Satya. Gyönyör. Mámor.
...és a koporsók fedelei megnyílának, és a földfeletti ködpaplan mögött magányos Hold didereg a néma csend szürke gyűrűiben. Légy magadnak jó pásztora a néked kijelölt ösvényen, mert, bizony mondom, most rajtad a sor, hogy azzá légy. (The Formed Filth Enigma)
...A sötétség mögött húzódó, Köd, Sár és Magány országútján egy odafagyott Hold, mi pisla fénynek egyáltalán megmaradt. Fekete – mi halálba vált; halálos fém karistolja anyagba zsibbadt, beteg testedet, a végleges csend, mire vágytál is tán, kiborít, és a fájdalom betakar, hirtelen gyűlöletbe fordul. Minden a végleges helyén, rajta a végleges por. Jól bevált gyógyszereid nem hatnak már, száraz vénád az őseredeti, az igaz Forrás után sikolt, hörög, vinnyog, cincog, görcsöl, pokolra száll. Szeretet? Szeretet. Amint lent, úgy odafent is. Salóm a véritatta arénában, béke, béke, esz-szalám alejkum. Az Univerzum a halál óramutatója. Másodpercre pontos. (Fog, Mud, Loneliness)
...nem is lenne élet az élet – a lét karikatúrája –, ha szaga-bűze nem lenne; melyik bukott vagy majdan bukni készülő angyallény rakja ki nekem a pontot a mennyek illata és a pokolbűz közé, hol húzódik a határ? (Hacsak nem az elmédben, testvér.) És még okádsz is a földi hatalom édeni trágyadombjától, hol vér és sperma burjánzik, miriád fekete lyuk egymást eszi, szarja és bassza? Minden körbeér. (Stench of Life, Weight of Mind)
...kölyökkorom kásája, már-már védelmező Góleme ez a dal, Tükröm, mely mélyen szárnyal, bukott angyalszárnyakat darál, szenvedők és bűnösök – mondd nékem, vajh melyikünk bűn nélkül való? – mikor egyesülnek végre és végleg az Egyben?, ki táncol kinek a sírján, és az angyaltrombiták harsogása ugyanolyan fájdalmas lesz-e vajon, kikötöznek-e porhüvelyünk végsőnek megjelölt alapkövéhez újra? És újra és újra és újra?! Szenvedni ki fog? (Lesz, aki nem? Érdemes anélkül?? Eme érdeskeserű – édesédes – sárgolyón?) Győztesek és elégedett vesztesek egyaránt, miközben a boldogan agonizáló fellegek Nyugat alkonya felett ujjonganak? A fényesb jövő pediglen Keleten pirkad? Édentől keletre mindez már csak rajtad áll, tőled függ. Hogy miben hiszel. Elszámolás a pokolban vagy a mennyben. Timsel. Minden körbeér. (Mirrorgallery)
...a magas Égre szögeken felkapaszkodó hrisztoszoknak, a kárpit mögé pokolmélyre bucskázó, szárnyavesztett fekete galamboknak egyaránt hasznára vannak a Sebek; egyiknek sem árt, ha szokja a zuhanást. Érzi ezt minden ügyes kobold, boldog alkonytücsök karcsú acélhárfája mögött, pokoli jóból pokoli rossz, ha kedved elillan: ott a Gonosz. Bedarál, kiokád – hétszerte szebb leszel! (Angyalpörkölt.) (The Wounds)
...hja, a hamis próféták. Egyiknek szárnya nő, másiknak szarva meg farka. Közben károg az utcasarkon. Bevallom: tetszetősen; Jeremiás mézét csurgatva cserepes ajkaimra. A nép – az istenadta nép!! – meg béget és nyalja és szopja... áll még a B(a)ál. Nincs hamis hit, csak hamis vallás, ríja lelkem, Jeremiás. Ám maga esik bele, ki másnak vermet ás. Vagy sírt. Teszem azt. A pokol felé vezető sztráda meg vallási fanatikusoktól szegélyezett vastagon, kiket még oda sem engednek be. Horrorhajnal. Jajvörös. Holtak jönnek elszámolni. Angyaltrombita ez is. (Ha ezt húzná a rezes kálváriámon végig, bizony mondom, át nem adnám a keresztem. Menetelésre serkent. Bárhová a se(h)olban.) A népek meg csak mészárolják egymást békében tovább. Az Örvény gyökere/magva elközelg. Ugorjunk. (Destroy All False Faith)
...ne alkoss, égess, mondta már a kelta Bárd is, tüzeld hát fel a jövődet siralmas, „haladó” ideológiákból bőven megrakott máglyádon; a végtelen Folyam dzsungelei túlélik szánalmas, bedarált báblétedet, csak verd be jó keményen az utolsó szöget metálszürke acélkoporsód fedelébe, a tétova kérészangyalok is kiröhögik gyatra válaszodat az örökké-nem-valóság még fel sem tett kérdésére. Csak még egy újabb szög, ennyi vagy – de, a pokol tüzén avagy a napmáglyán, lelked aranya végül az anyag mámorától, a zuhanó elme ólmától, bizony mondom, különválik. (One More Nail)
...és így tovább: Az emberiség elpusztított minden élőt és élettelent, a mókusdarálóban harmóniát nem ismer enmagával, nincs jövő, nincs fejlődés, a felelősök szeme hunyva, a harmadikra pláne vak már mindenki, hát ki hozta létre ezt a fals kreatúrát?, a zabáló, baszó, vegetáló hibát Isten orcáján; a földi „hatalom” megásta rég az eljövendő és minden élő nyirkos sírját, a Nagy Verseny pediglen befejeződött, nyertesek nincsenek; a történet szürke, az ötletek is szürkék – a szürke sivatag szürke pora aztán lassan felfal mindannyiunkat a szürke nap árnyékában. (Error in Evolution; Race After the Finish; Shadow of the Grey Sun)
...ki légyen itt a sámán, ki a segítő? Ki szakítja így végül bátran át a felettünk kifeszített aranyeget? A négy sötét bárd, kik a kezdetektől hitelesen festik fel – kizárólag – sötét tónusait a szürke napviharnak? Az egyedülállóan egyoldalú poklokat szintén zseniálisan megfestő barlangművész, aki ezúttal kulisszákat teremtett a hamuszín sírfelirat köré? ...avagy te, kedves értő és érző barátom, a szamszárán átnyújtózó, bársony angyalkarokkal naponként megbirkózó, csípőt, ha kell, kificamító szerelmetes testvérem a zenében, a halhatatlan – mindentudó és mindenható – lélekben, kit a szürke nap el nem vakíthat immár sohasem?
P.S. – Amennyiben visszatértél a talajra:
