Brünndl: Brünndl (2016. Grom Records)

Az igazi black metal egyik fontos védjegye a kiolvashatatlan logó. A Brünndl lekódolása nem tűnik nagy kihívásnak, mégsem ment elsőre. Így jár, aki sok glam metalt hallgat a tavaszi éledés közben.

A banda hét éve szolgálja az ördögöt a Vatikán árnyékából pagan metal stílusban. A fekete fém könyörtelenség első lemeze 2014-ben jelent meg, mindössze száz példányban, bizonyára a kultusz megteremtése érdekében. Jelenlegi írás tárgya egyértelműen a kommercializálódás felé húz a külsőségek, minőség, promotálás módja miatt is. Az olasz banda második kiadványa a hazai extrém zenékre fókuszáló Grom Record kiadónál tavaly jelent meg, hangulatos külső-belső borítóval ellátva.

A debütálás mérsékelt kaotikájához képest ez a kiadvány előrelépés. Sokkal kiegyensúlyozottabb a hangzás, kevesebb a felesleges zaj, a dalok viszont továbbra is viszik az annó kijelölt irányt. Középtempós dalszerkezetek nyomasztóan hömpölyögnek 45 percen keresztül. Itt-ott bejönnek a gyorsabb témák, de a depresszív hangulatú dallamvilág előbb ragad meg a hallgatóban, mint az igen mérsékelt számú száguldás. A fő ének klasszikus black metal varjagás, a refréneknél feltűnik a tiszta, gyakran hangulatosan falsoló „ihihóóó-halajóóóó” ének. A szövegvilágról nem tudok túl sokat mondani, mert olasz nyelvtudásom pár klasszikusfilm-címben ki is merül, de bizonyára nem túl emberbarát a tartalom.

A Brünndl zenéje olyan szinten kommersz, hogy a többféle irányvonalat hallgató blackmetal-rajongónak is bejöhet. Akárki tehet vele próbát, aki otthonosan érzi magát ebben a műfajban.

Alapvetően jó hallgatnivaló a Brünndl zenéje, egy kicsit talán középutas, elvagyok vele, de tudom, ha legközelebb ilyen zenét akarok hallgatni, akkor megint valami klasszikust ások elő a temetőből.