Anguish Sublime – Thornwinged (magánkiadás 2015)
Végre megérkezett a temerini Anguish Sublime új kiadványa Thornwinged címmel. A friss kiadványon a festék már jól megszáradt, ugyanis tavaly nyár elején jött ki... valójában nem is értem, hogyan kerülhette el a figyelmemet. A death/doom zenekartól ezúttal is mini albumot kapunk teljes anyag helyett, és az alapinformációk sem változtak semmit a 2014-es Unveiling the Origin EP óta.
Az új anyag 19 perces, három dalt és Black Moon Diadem címen egy rövid bevezetőt tartalmaz. Ebből bontakozik ki a meglepően black metalos hangzással indító címadó dal, amely a kezdéstől eltekintve inkább húz a Bathory epikus korszaka felé. A következő Rainfall Epiphany billentyűs felvezetése épp csak hidat képez a két dal között, itt már sokkal súlyosabbak a gitárok, komorabb a hangzás. A mély hörgés és a szokatlanul melodikus refrén jól megfér egymás mellett. Ez a szerzemény már jóval kalandozósabb a címadónál, és a végére megérkeznek az Anguish Sublime védjegyei is, az elmaradhatatlan skandináv dallamok. A mini album utolsó tétele a Heart of the Void, amely kilencperces kiruccanásra hív minket. Ez a dal foglalja leginkább össze a banda stílusát. Hossza ellenére jól felépített szerzemény, amelyben a szinte már szimfonikus black metal témák jól vegyülnek a heavy metalos gitárdallamokkal és olykor súlyos death metalos hangzással. A tizenhét perc után a zene lassan hangszeres hömpölygéssé válik, és egy szintetizátortéma lassan kivezet bennünket az Anguish Sublime sötét/álmodozós/merengős világából.
A Thornwinged teljesen logikus folytatása ez eddig megkezdett útnak. Ezúttal jobban érezhető a doom korszak (My Dying Bride, Anathema, Theater of Tragedy, Blood Divine, Visceral Eviscreation), mint a ’90-es évek elejének skandináv death metalja. Mindent összevetve a banda új kiadványa igen okosan felépített, talán picit hallgatóbarátabb az elődeinél. Mindezek mellett egyúttal jobban kidomborodik a black metal (Borknagar, Arcturus, Bathory), talán ezért az epikusabb hangulat, amely a szárazabb dalok kárára megy.
A legnagyobb erény továbbra is Crni karakteres dallamvilága, a hangulatosan felépített dalok, Árpi változatos ének stílusa. Szerintem most jön el a pillanat, amikor felvetődik a kérdés, hogyan tovább? A következő lépcsőfoknak bizony egy nagylemeznek kellene lennie, amely mögött teljes csapat áll. A zenekar irányából érkező hírek viszont nem ilyen tervekről árulkodnak, pedig kár lenne stúdióprojektum szinten hagyni ezt a bandát, és majd tíz év kihagyás után is lenne értelme visszatérni a deszkákra.
Az anyag meghallgatható a zenekar web-, bandcam- és Youtube-oldalán is. Fizikai formátummal eddig nem találkoztam, de egy limitált széria valószínűleg beszerezhető. A srácokhoz kapcsolódó hír, hogy szerepelnek egy dallal az idén januárban megjelent hivatalos Mires Of Sorrow: A Tribute To My Dying Bride kiadványon is.
