Név az úton

Szerény meglátásaim szerint a kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején Feketics (a gyengébbek kedvéért Bácsfeketehegy) központi helyet foglalt el a vajdasági magyar punk színtéren (miért ne beszélhetnénk ilyen kategóriáról?). Abban, hogy ez így alakult, minden bizonnyal főszerepet játszott a Féltégla nevű helybeli zenekar is, akik új színt hoztak a falu zenei életébe. A bandáról, punkról, koncertekről faggattuk Nagy Róbertet, a zenekar alapító tagját, énekesét, gitárosát.

Milyen körülmények között alakult meg a Féltégla?

– Ha jól emlékszem általános iskolások, hetedikesek vagy nyolcadikosok lehettünk, amikor Tojzán Zoli és Simonyi Dénes az iskolai Ki mit tud?-on két szintin eljátszotta a Beatles Yesterday-jét. Aztán kitaláltuk, hogy zenekart kellene csinálni. Rajtuk kívül Bácsi Balázs, Szakács Áron és jómagam alkottuk a társaságot. Black Angelsnek sikerült elnevezni magunkat. Akkor már néhány éve zenélt az Atlantis (klasszikus rockzenét játszó feketicsi banda, a szerk. megj.), mi gyakorlatilag az ő hangszereiket kértük kölcsön állandóan, és a művelődési egyesület erősítőjét használtuk. Volt, hogy a Tüziben, volt, hogy Papp Lóri nagyapjának borospincéjében, vagy éppen valamelyikünknél próbáltunk. Visszaemlékezve marhára nem voltak jó körülményeink, de valahogy annyira akartuk ezt a dolgot, hogy nem nagyon ismertünk lehetetlent. Egy ideig, azt hiszem talán 1-2 próba erejéig női énekessel is próbálkoztunk, de ezt gyorsan elvetettük, és arra is rájöttünk, hogy két szintetizátor helyett sokkal keményebb lenne két gitár, basszusgitár, szinti, dob felállásban zenélni. Dobost cseréltünk később, Bertók Ákos jött a zenekarba, aki akkor kb. 11-12 éves lehetett. Közben éreztük, hogy a Black Angels név mégsem annyira jó. A Strandon volt koncertünk, útközben Dénes látott egy féltéglát az úton, és koncert közben közöltük, hogy akkor mostantól inkább Féltégla lennénk. Eleinte klasszikusabb rockszámokat játszottunk, de egyre inkább szélesítettük a palettát, beszivárogtak különböző punk-rock számok is a repertoárba. Különösebb koncepciónk nem volt, azokat a számokat próbáltuk megtanulni, amelyeket szívesen hallgattunk. Aztán lassan kezdtünk kétfelé húzni a zenekarban, Balázzsal meg Ákossal mi inkább a punkosabb számokat szerettük volna, Dénes meg Zoli pedig maradt volna továbbra is a rocknál, illetve a metálnál. Nem ment ez így túl sokáig, ők elkezdték a Crash-t, mi hárman pedig megmaradtunk Féltéglaként, dob–basszus–gitár felállásban, ekkor már tudatosabban a punk (meg a későbbi világsiker) felé fordulva.

Többnyire más zenekarok számait játszottátok. Mi volt a szempont ezek kiválasztásánál? Voltak-e saját számaitok, terveztétek-e mondjuk valamiféle demó kiadását?

– Nagyon sok Tankcsapdát, Hétköznapi Csalódásokat, Alvin és a mókusokat játszottunk, de Macskanadrág, Nirvana, Auróra, Prosectura is szerepelt a repertoárunkban. Egyszerűen ezeket a zenekarokat szerettük hallgatni, és viszonylag könnyű is volt eljátszani a számaikat. Aztán idővel azt vettük észre, hogy ha nem is tudunk nagyon zenélni, koncerteken mégis nagyon jól működik a dolog. Szerettük ezt a zenét, jó volt játszani, jó volt látni, hogy a közönség is megszereti azokat a számokat, amelyeket előveszünk. Írtunk két számot, de elfelejtettük.  Botlik Olivér volt a nagy punk-úttörő Feketicsen, ő hozott olyan kazettákat, amelyekről aztán állandóan elővettünk valamit. Az egyik legnagyobb rajongónk, na, ő emlékezett a saját számainkra akkor is, amikor mi már nem.

Abban az időben élénk punk élet folyt Vajdaságban. Milyen kapcsolatotok volt más települések punk fiataljaival, más zenekarokkal?

– Mi nem voltunk punkok. Punkzenét hallgattunk, punkzenét játszottunk, de ennyi. Akkoriban Kanizsán volt egy nagyobb punk kultusz, de ott meg nem volt hasonló zenekar, ezért aztán a feketicsi közönségünkön kívül talán mondhatom, hogy volt egy kanizsai csapat is, aki rendszeresen járt koncertjeinkre. A ’90-es évek végén voltunk a legaktívabbak, akkor nem nagyon volt akkor más hozzánk hasonló magyar zenekar Vajdaságban, ez nagy előnyünk volt.

Hol, merre koncerteztetek? Hogyan fogadtak benneteket?

– Legtöbbet persze Feketicsen játszottunk, legalább félévente volt közös bulink az Atlantisszal. Ezekről a koncertekről sokunknak nagyon jó emlékeink vannak. Sokat zenéltünk Kishegyesen is, voltunk Moholon, Csókán, Bajmokon, Kupuszinán. Kb. ezek jutnak most eszembe. Zenéltünk a Picsával, több alkalommal fellépett Feketicsen a Barackca, a Hatóságilag Tilos, és helyi punkzenekarként ilyenkor mindig zenéltünk mi is.

Mesélj el egy-két anekdotát, érdekes történetet, ami a zenekarhoz köthető.

– A legemlékezetesebb az egyik ’99-es, NATO-bombázások ideje alatt a Tüziben megtartott önálló koncertünk volt. Ez abban az időben volt, amikor naponta körülbelül 2 órát volt áram a faluban, de a koncertet már természetesen hetekkel korábban kiplakátoltuk, próbáltunk rá. Tanítás már nem volt akkor, mindenki nagyon várta a koncertet, buszokat szerveztek vidékről. Aztán pár nappal korábban kiderült, hogy nem biztos, hogy lesz áramunk. Először elmentünk mindenkihez a faluban, akinek tudtuk, hogy van aggregátora, hogy hát tudjuk, hogy ez egy fontos eszköz, de mi lenne, ha kölcsönadnák nekünk szombat estére koncertet tartani a Tüziben. Pár órával a koncert előtt kaptunk egyet a kishegyesi katonaügyosztálytól. Az egyik legjobb koncertünk lett belőle. Meg amikor Megyeri Ferivel (Picsa) együtt játszottuk a Commandantét, na, az is jó volt.

Jelenleg merre vannak a tagok? Maradtatok-e a zenélésnél? Összejöttök-e még időnként?

– Amikor zenéltünk, akkor Ákos Pesten élt, Balázs és én Feketicsen, de Szabadkára és Szegedre jártunk iskolába. Most Ákos él Feketicsen a családjával, Balázs és én pedig Pesten. Az utóbbi években volt három közös bulink az Atlantisszal. A fellépések előtt próbáltunk egy hétig próbáltunk, elővettük a régi számokat, visszamentünk pár évet. Egész jó újraélni a Féltéglát ilyenkor.

Mi maradt meg a punkból?

– Jövő héten lehet, hogy elmegyek egy Picsa, Prosectura közös koncertre. Hegyesen voltam utoljára, vagy 15 éve.  Azt hiszed, hogy ezt idővel kinövi az ember, de aztán rájössz, hogy időnként még mindig jól esik. A gyerek pl. biztos kap egy Ramones-pólót.