Rongy a Lábosban
Lábos Electric Orchestra, április 4, Mojo
Rongy a Lábosban
…avagy Lábos a Rongy kocsmában, mindazonáltal eme régebbi Lábos Electric Orchestra-koncertről szóló beszámolót ezúttal kedvcsinálónak szánjuk a zenekar április 4-i, Mojo-beli bulija elé! Angyalok és Matrózok, táncra fel!! (A szerk.)
A Pálinka a magyar kokain. Mantrázza, s a manna valójában a hozzá jutó táplálék, mely a szívet s a teret betölti. Koboldaranyból visszalopott érték, mely a mértékét sokszor nőtte már ki, s habzódva tombol a józanság hullámai felett… – fölött. Vajdasági az akcentus. Itthoni a nóta.
Zengő-csengő bőgő, harapva a harsonát és tépve a birkabél húrokat.
Burekos tetoválás mindenki karján, és limenkás a hangulat.
Veza a boldogság, és nem zavar a gúzsva.
Valaki a színpadon a gatyáját letolja újra.
Szex, szex, szex! Csatakiáltások és lelkes ujjongások.
Lábosból eszkábált hangszerek, diszkósok, trubácsok.
Pálinkafőző, IMT, licsna nélküli önazonosság.
Csak egy határt kellett átlépni (vagy idehozták).
(Nagy fény, nem, az Zsednik), szóval akkor: a Napfény városa,
Árkád, Teszkó, Forint, Devla, Szeged.
Rom vagy Rongy kocsma,
de még léjebb rongyosodunk.
És még lehet!
A végtelen vajdasági alföld és a dináralapú társadalom szimbiózisának a gyümölcseként, a kukoricafosztás helyett inkább a zenéléssel foglalkozó életművészek újból kitakarították a spájzot. Lábos, fazék, bográcsos, mosógép, disznópörkölő – meg néhány húr. Majd autó, út, határ, vámos, motozás, bevont jugoszláv útlevél, teljes körű testüregmotozás és 20 márka letétdíj után az unió határain belül a Lábos Electric Orchestra.
A bobotár lételmélet gyakorlatilag elmélyül a dél-alföldi nagyváros ócska szórakozóhelyén, a Rongyban. Minden készen áll az ünnepléshez. A helyi vizuális médiát már a bejáratnál feltartóztatta a biztonsági szolgálat, mert józanon nem engednek be senkit, így csak írásos nyoma marad a lányok popsijáról pálinkázó bobotár hipszterek és underground arcok, szakállak és formák sorsának.
A tömeg tombol, a tömeg él, és mint minden Lábos-koncerten, valami megint történik. Egy vajdasági ünnep, amit nem inflál el a dinár és a szegénység se. Ami nem a zene, nem a tánc, hanem az a varázs, ami az egészet övezi.
Akik a konyhában nem boldogulnak a Lábosok között, azok most a színpadon főznek valami finomat. A délvidéki temperamentum, pálinka, cigifüst és a vidám lélek ötvözi azt az életörömöt, amit L.E.O. újra megteremt, bárhol is zenéljenek.
Extra megamixek a pszichedelikus-mulatós és a lakodalmas punk határvonalán egy kis román salsával és ortodox csárdással egybekeverve. Varsli a zsíros kenyéren, pucér maraton az eszkimók között. Ájulás és szédülés, gyorsulás és fékezés. Minden egy helyen. 200 vajdasági tapossa a padlót, s rohamozza a pultot. A mogorva ateista kiszolgálók már Jézushoz könyörögnek, hogy jöjjön, és változtassa a vizet borrá, sörré, mert szeszes italból több már nem maradt.
És emlékből sem sok. Nem is szokott. Ha már tudod, milyen egy Lábos-koncert, megértesz. Ha nem, akkor hamarosan te is megtudhatod. Csak figyelj, márt bárhol megszólalhat a nagymamád lábosának tűnő guszla vagy citera. S akkor onnan már biztosan nincs megállás. Rudas pástétom és szerelmi csalódás. A vajdasági bobotárok kottájából.
A Lábos Electric Orchestra, megelőzve a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ csillagászait, már három évvel a bejelentés előtt tényként kezelte a gravitációs hullámoknak nyomait a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzásban. Ezért a 13,7 milliárd évvel ezelőtt bekövetkezett ősrobbanás – a tér és az idő, az egész világegyetem létezésének kezdete – utáni pillanatok eseményeinek egyik, Einstein által elvetett pillanata az április 4-ei születésnapi koncert. Ha a világegyetem gyorsulva tágul a sötét energia miatt… mi jöhet április 4-én? (L.E.O)
