Egy koncert, ami nem csak a zenélésről szólt
Egyik korábbi számunkban már olvashattátok Lenkes László kiváló interjúját egy kiváló punk énekesnővel, Asztalos Ildivel, aki korábban a Trottel tagja volt, jelenleg a tHE sNOBS frontwomanje (merthogy ilyen is van). Az együttes Szabadkára is ellátogatott, és a Clash Clubban tartottak koncertet. A zenekarhoz újabb gitáros csatlakozott, Jack Minneapolisból, aki üde, ugyanakkor erőteljes színfoltja az együttesnek, egy igazi hurrikán.
A magyarországi tHE sNOBS-ról ezúttal talán csak annyit, hogy a The Shitheads feloszlását követően alakították meg azok a tagok, akiknek sehogy sem csillapodott a zenélés iránti vágyuk. Ez még 1996-ban volt, azóta pedig több tagcsere is jellemezte az együttest. Tavaly lett például Asztalos Ildi az énekesük, miután a zenekar énekest keresett. Sokan gondolják úgy, hogy Ildi nagyszerű választás, mivel általa új értelmezést kaptak a régi sNOBS-számok.
Ami az együttes névválasztását illeti, erről a honlapjukon ez olvasható: „A név ösztönösen jött, és csak hosszú éveket követően tudatosodott, hogy a Shitheads utolsó számában már megfogalmazódott és kijelölésre került az út. A punk elvesztette a kezdeti értelmét, és már ez is csak egy nosztalgiaest, mint ami ellen harcolt. Az underground is kitermelte a maga sablonjait, a nagy öregjeit, a példaképeket, a saját sznob világát. Ezért magától értetődő volt egy tükör felállítása és ennek fenntartása a mai napig.”
Amit még megemlíthetünk a tHE sNOBS-ról, hogy nem igazán írnak életrajzot, az energiát inkább arra fordítják, hogy koncertezzenek. A leírt betűk helyett ők maguk szólnak, vagy épp beszélnek. A jóízű beszélgetés nem maradt el a Clashben sem. Jack is kapható volt egy jó kis társalgásra, sőt a klub hangulatos homályában az éjszaka folyamán néhány punk társaságában megbeszéltünk mindent: a Batmantől kezdve a képregényeken keresztül a zombik világáig és az őshorrorfilmekig. Az együttes többi tagja is nyitott volt a barátkozásra, beszélgetésre az élet nagy dolgairól, amelyekért érdemes küzdeni, vagy épp a kicsikről, amelyek naponta keserítik meg az életünket. Az internetes kapcsolattartás ugyan szuper lehetőség, de csakis élőben lehet alaposan kivesézni a dolgokat, és az adott pillanat fényében mélyenszántó gondolatokat megfogalmazni.
Ehhez talán az is hozzájárult, hogy nem volt nagyszámú a közönség, ami márpedig kár, mert aki nem jött el, az nem csupán egy energikus és nagyon jó koncertről maradt le, hanem azokról a felbecsülhetetlen és felejthetetlen pillanatokról is, amelyekre kizárólag az élő fellépések adnak alkalmat.
Például amikor Jacknek koncert közben elszakadt a gitárszíja, de a zenélést mégsem hagyta abba, hanem félig letérdelve is tovább gitározott. A többiek sem álltak le, hanem csatlakoztak hozzá, és a koncert teljes iramban folytatódott. Akkor is, amikor emiatt Asztalos Ildi kacagva küzdött az énekléssel, mert ez is az élő fellépés varázsa.
Vagy amikor a koncert után Jack is lejött a színpadról, és a közönséggel együtt követelte a ráadást, amit az együttes nem utasított el. Sőt, a ráadás számok után meghitt, akusztikus zenélésre is sor került, amit a megfáradt punkok a színpadon ülve hallgattak kifulladva és szinte lélegzetvisszafojtva.
A The Snobs nem csalódott, amiért nem volt nagy közönségük a koncerten, és várják az alkalmat, hogy ismét eljöjjenek. Mint mondják, a minőség számít, és nem a mennyiség. Örülök, hogy egy lehettem azok közül, akikre ez érvényes volt.
