Boszorkány

Maria Brink mintegy húsz éve játszik boszorkányokkal, oltárokkal, gyertyafénnyel és a szálemi perek hangulatával a színpadon. Ezek után talán meglepő, hogy az In This Moment csak most, kilencedik nagylemezén mondja ki mindezt: Witch.

Ez az irány már a 2017-es Ritual óta érik, amely egy boszorkányperről szóló koncepcióalbum volt. A Witch abbahagyja a köntörfalazást, és nyíltan felvállalja a témát. A lemez augusztus 28-án jelent meg a Better Noise Music kiadásában. Ez az első anyaguk ennél a kiadónál, egy olyan pályafutás után, amely a Century Media, az Atlantic és a BMG kiadóknál is megfordította őket. Emellett ez az első teljes nagylemezük a 2023-as Godmode óta.

Maria Brink énekesnő szerint a Witch a belső átalakulásról szól: arról, hogyan lehet a fájdalmat, az üldöztetést és a küzdelmet erővé és hatalommá alakítani. Ismerős gondolat lehet ez azoknak, akik követik a zenekart: az In This Moment mindig is a sebekből épített harci lázat kínálta. A kérdés csak az, hogy most, kilencedik alkalommal is ugyanolyan erővel szól-e mindez, mint korábban.

A zenekar albumai közül a Witchen hallhatjuk a legtöbb vendégzenészt. A Dayseeker frontembere, Rory Rodriguez az I Want To Believe című dalban tűnik fel, Kim Dracula a kontrollálatlan energiát hozza a Hereticbe, Kat Von D pedig egy Pink Floyd-feldolgozásban, az Another Brick in the Wallban kapcsolódik be. A lemez egy Nine Inch Nails-feldolgozással, a Something I Can Never Have-vel zárul. A feldolgozás nem új dolog az In This Moment életművében, de hogy egyetlen lemezen két ilyen nagy név is helyet kap, az már inkább tanúságtétel a zenei gyökereikről, mint puszta ízlésficam.

Ha végighallgatjuk a tizenegy számot, jól kirajzolódik a lemez íve. A nyitó Shame direkt és ütős dal. Rögtön a közepébe dobja a hallgatót: a szégyent fegyverré alakítva fordítja a világ felé.
Az I Want To Believe hozza az első vendéget, és a párosítás okos húzás: Rodriguez tiszta, sérülékeny éneke és Maria színpadias, sötét jelenléte furcsa, kontrasztos elegyet alkot, amely mégis működik.
A Crawl, a lemezt felvezető kislemez, a zenekar legrégebbi erényeire épít, a nehéz, indusztriális lüktetésre, valamint Maria hangjára, amely a suttogástól egészen a sikolyig terjed.
Az Into The Dark az első olyan dal, amelyben igazán el lehet mélyülni. A zenekar szélesebbre nyitja a hangzásvilágát, és a rádióbarát, ütős dalok helyett inkább a nyomasztó hangulatra épít. Ahogy korábban is, a zenekar legjobb pillanatai gyakran a lemezek közepén, a színfalak mögül bukkannak elő.
A Sleeping With The Enemy volt az a dal, amellyel tavasszal bejelentették, hogy új lemez készül, és amely a későbbi kislemezes dalok mintáját is megadta: fülbemászó refrén, gótikus-indusztriális súly.

A Wrapped Around Your Finger a lemez egyik visszafogottabb, érzékibb pillanata, míg a Heretic igazi különlegesség. Kim Draculával közösen ez a legkiszámíthatatlanabb, legrövidebb és legélesebb dal a lemezen.
Külön figyelmet érdemel a Father, ugyanis ha a Witch-en van olyan szám, amely a színpadias külső alatt is valódi érzelmi súlyt hordoz, minden jel szerint ez az.
A Without Me There’s No You a feldolgozások előtti érzelmi csúcspont, az egymásra utaltság fájdalmáról szóló dalok közül pedig a legmarkánsabb, mielőtt a lemez a két feldolgozással – a Pink Floyd és a Nine Inch Nails dalával – búcsúzik.

Összességében a Witch nem forradalmi újítás, hanem magabiztos folytatás. A zenekar továbbcsiszolja azt a színpadias, refrénközpontú metálhangzást, amelyet a Godmode is képviselt, csak most egy másik kiadó és a vendégekkel telepakolt dallista adja hozzá az újdonság érzetét.

A számok érzelmi íve a sértettségtől és a szégyentől halad az önvizsgálat és az elfogadás felé, ami inkább egy pályaszakasz lezárását, semmint egy új korszak nyitányát sugallja. Inkább az önazonosság finomítása a tét, nem az újragondolás. A hangzás alapja változatlanul a kísérteties ének, a súlyos riffek és a nagy ívű drámai gesztusok, a produkció pedig csiszolt és közönségbarát marad – a lemez ettől nem válik nyersebbé.

A vendégfellépőket és a sötétebb hangvételt sokan dicsérik. Ami biztos: a mai metál- és metalcore-mezőnyben ez a fajta megközelítés – a filmszerű produkció, a közérthető dalszerkezetek és a nagy nevekkel kötött együttműködések a nehezebb textúrák megtartása mellett – egyre inkább jellemző a veterán zenekarokra, és a Witch pontosan ebbe az irányba mutat.

Kilenc lemez után az In This Moment nem újít, hanem megerősít: a Witch gondosan felépített, magabiztos darab, amely inkább a következetességével, mint a kockázatvállalásával tartja meg a helyét a modern metál élvonalában. Bátran ajánlom a zenekar kedvelőinek, illetve azoknak, akik szeretik a gótikus-indusztriális metált.