Több alkalommal is írtunk arról, mennyire fontos, hogy az ember nyitott szemmel járjon a világban, ami nem azt jelenti, hogy mindent kritika nélkül fogadjunk el, hanem csupán arra igyekeztünk felhívni a figyelmeteket, hogy létfontosságú az, hogy a dolgokat több oldalról is meg tudjuk vizsgálni, sőt a fonákját is lássuk, vagyis ha csak tehetjük, kerüljük meg azt a bizonyos hírt, történetet, eseményt, és hátulról is vizsgáljuk meg, ne csak magát a hírt lássuk, hanem arra is figyeljünk oda, hogy a hír közreadója, a történet elmesélője, az esemény szervezője, bemutatója milyen szándékkal tárja elénk az adott dolgot. Legyen szó politikusról, művészről, újságíróról, szociológusról, állatvédőről, benzinkutasról, fodrászról, gyümölcstermesztőről vagy éppen vécésnéniről/bácsiról, ne higgyünk neki azonnal, mindent csak fenntartásokkal fogadjunk, és csak miután megvizsgáltuk a forrásokat, szándékokat, utána alkossunk véleményt az elhangzottakkal kapcsolatban. Különösen fontos, illetve szerencsére lehetséges is ez napjainkban, amikor olyan információs özönben élünk, amire eddig még nem volt példa az emberiség történelmében. Mindent és mindennek az ellenkezőjét is be tudjuk bizonyítani a világháló segítségével, és ember legyen a talpán, aki első ránézésre el tudja dönteni, hogy a szóban forgó kijelentés megfelel-e a valóságnak, vagy egyáltalán nemes cél vezérli-e a kijelentéstevőt. A számos információt számos információ cáfolja, hazudtolja meg, és csak akkor tudunk helyesen ítélkezni, ha – mint ahogy már utaltam rá – mindig és mindenhol nyitott szemmel járunk.

Az információözön miatt a figyelmünket is nehéz fókuszban tartani, minél több információhoz jutunk, annál több információ kerüli el a figyelmünket, és általában utóbbiak ugyanolyan fontosak, ha éppen nem fontosabbak, mint azok, amelyekre hajlamosak vagyunk hosszabb időt áldozni az életünkből. Például a YouTube-on elindítjuk egyik kedvenc előadónk egyik darabját, majd az automatikus lejátszásnak köszönhetően, időszakos megerősítések mellett, két óra múlva már olyan terepen járunk, amely teljesen ismeretlen, és sosem állt szándékunkban arra bóklászni, de ha már ott vagyunk, igyekszünk az ott fellelhető információkat is magunkba szívni. Mindeközben annyira eltávolodunk a kedvenceinktől, hogy talán csak hosszabb periódus után kerülünk vissza hozzájuk, és közben lemaradtunk a legújabb albumról, a legújabb klipről vagy egy olyan történésről, amely alapjaiban változtatja meg a (teszem azt) adott zenekar működését. Egy kicsit nem figyelünk oda, és máris olyan információk birtokába juthatunk, amelyek egyáltalán nem érdekeltek bennünket, az agyunkban pedig – erről ne is legyenek kétségeink –ezek is ugyanúgy elfoglalják a helyüket, mint azok az infók, amelyeken esetenként az életünk, de legalábbis a jókedvünk múlhat.

Szóval járjunk nyitott szemmel, füllel, ésszel, szívvel, és ha ez sikerült, és kellően fókuszáltak vagyunk, talán még a nap is kisüt.

Képgaléria: