:

Jogi Kar, te drága!

:

Day 313: Király professzor

Ha akarnám, se mondhatnám, hogy ez az „új” vírus, vagyis inkább a fejesek döntése nem pecsételte meg az életünket. Sokáig fel sem tűnt, hogy az élet minden szegmensébe belopta magát, része lett a mémeknek, erről szólnak a hírek, és minden gyökerestül megváltozott. Vagy talán nem is. Miután a betegség felütötte a fejét, nemegyszer állítottak minket választás elé. Néha könnyebb, néha pedig nehezebb volt dönteni. Védőoltás – igen, vagy nem? Ha nem, miért nem, ha igen, akkor meg melyik vakcinát ajánlott felvenni? Egyszeriben mindenki orvossá, tudóssá vált. A leghangosabbak természetesen mindig azok voltak, és lesznek is, akiknél a kultúra csak különböző baktériumok formájában jelentkezik, s minden tudásuk forrása a mindig megbízható internet.

Az egyetem működése is módosult. Eleinte csak arrébb tolódtak a vizsgaidőszakok, aztán pedig már új szabályok is érvénybe léptek. Lázmérés, maszk, kesztyű, majd mégsem kell kesztyű, sms stb., stb., stb. Már az is lehetetlennek bizonyult, hogy az ember megjegyezze ezeket a szabályokat. Mintha a tananyag nem tartalmazna már amúgy is túl sok információt, most kaptunk még egy lapáttal a rakásra.

Az még csak meg sem fordult a fejemben, hogy egyes professzorok majd afféle next level választás elé állítanak. Azt hittem, hogy csak képzelődöm, amikor bejött a prof, és közölte velünk, milyen opcióink vannak. Az első döntés a kérdést tartalmazó kártyákra utalt. Az alábbiakból lehetett választani:

  1. én magam húzom ki a kártyákat, kedvemre forgathatom őket, majd pedig felelés után visszaadom a lapokat, vagy

  2. a professzor választ három kártyát a pakliból, lerakja őket az asztalra, majd pedig el is veszi őket felelés után, hogy még véletlenül se kerüljön sor közvetlen kontaktusra.

Mondjuk, az a baci, vírus, parazita, bááááármi, ami a kártyán van, átmászik az asztalra is, még akkor is, ha én nem érek hozzá, és simán rámászik a kezemre, ami alig pár centire van az általam érintetlen kártyáktól, de ne vesszünk el a részletekben. Van még egy dolog, amit illetően döntést kell hozni.

  1. felelés után átadom a professzornak az indexemet, s ő beírja az osztályzatot és aláfirkantja a nevét, vagy

  2. senki nem piszkálja a leckekönyvet, a professzor sem ír bele semmit, és ismételten csak elmarad a közvetlen kontaktus.

Amikor a professzor ismertette velünk a lehetőségeinket, őt ismerve azt hittem, hogy csak viccel, hiszen szokott. Reméltem, hogy viccel, meg is mosolyogtam a bejelentését. De nem, a választási lehetőség ilyen szempontból tényleg létezett. Hiszem, hogy jobban jártunk volna, ha a kérdésekről, valamint az osztályzatról is mi dönthettünk volna. A fertőzést elkerülve küldhettem volna egy e-mailt is, hogy nézze, én ezt meg ezt a kérdést választom, szerény leszek, írja be a rendszerbe, hogy kilencesre feleltem. Ne fecséreljük egymás idejét, és ne növeljük a megbetegedés lehetőségét.

 

DAY 314: DRÁGA PROFESSZOROM

Nem tagadom, nem vagyok nagy rajongója a nevemnek, de ha van valami, amit utálok, akkor azok a professzorok ajkát elhagyó becézgetések. Kollegina, ön, te, Ildiko, ezek mind elfogadható alakjai a megszólításnak, de mégis akadnak professzorok, akik ezzel nem érik be, s valahányszor hozzám szólnak, tudatják velem, hogy közel állok a szívükhöz. Juppi...

Azt hittem, hogy lefordulok a székről, amikor a professzor a vizsgán, egy maréknyi éberen figyelő ember előtt kezdte el felolvasni a hallgatók neveit. Nebojša, Jelena, Milica, Ildikóm. Csak tudnám, mit eszik rajtam. Az apám lehetne, maga is látja, hogy nem én vagyok a legélesebb kés a fiókban, az életben talán csak egyszer látott, de a húsz tanuló közül pont engem szemelt ki. A saját tulajdonának tekint, és úgy szólít meg, hogy drága. Remek. Legszívesebben a drága Ildikómra csak annyit felelnék, hogy szánjon meg, drága professzorom, ugyanis szenvedek, mint Jézus Krisztus a keresztfán. Vajon tetszene neki, ha visszanyalna a fagyi? Én meg az a fránya jó nevelés…

(Folytatjuk)

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Szalma Gábor
Hátsó oldal: Topolya a részletekben lakozik 2021 – Nádor-Virág Anikó
Szigorítgatunk, szigorítgatunk? Másfél évvel ezelőtt a semmiből toppant be ez a kis vírusocska az életünkbe, és azóta is itt kísé...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az elfeledett spanyol bajnok Azt szokták mondani a futballvilágban, hogy aki nagyon magas szintre jut, az hosszú időn keresztü...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Dávid Andor a kórus tagjaként
„Az egyik legfontosabb dolog az életben, hogy ne másoknak akarjunk megfelelni” Dávid Andornak hívnak, és már a huszonegyedik életévemet élem Bácskossuthfalván

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jogi Kar, te drága! Day 313: Király professzor

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A magyarországi underground császárok
A Hetedik pusztulás 1. Fekete Zajon Búcsúzott közönségétől a Nadir zenekar – Beszélgetés az utolsó élő fellépés előtti p...

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa: A zenekar tagjai a maszkok mögött a rtanji fellépés alklamával: Martin Geček (gitár), Nikola Švenda (dobok), Tina Čatlaić (ének), David Lesjak (basszusgitár).
Fojtogató füst A völgyben megnéztük Tina Čatlaić & Zagušljivi Dim fellépését

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A létezés hiábavaló Megjelent a Cradle Of Filth új albuma

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Mínuszállapotok szorításában Kormányos Ákos: Töredezettségmentesítés

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Levegőt! Az elmúlt hónapokban, a világjárvány megjelenése óta egyre gyakrabban hallunk az intenzív terápiá...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Ragacsos almás-zabos keksz
Sporhetsztori 106. 106. rész – Almázoltán?!

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Szavíra híres halpiaca felülnézetből
Marokkó: Kedvetlen és túl kedves emberek Már majdnem három éve, hogy vettem egy jegyet Marokkóba, és a tíznapos utazásom végén akkreditált...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Herczeg Zsolt (fotó: Calbert Anita)
Aki választ: Herczeg Zsolt Herczeg Zsolt vagyok, 1989-ben születtem Szabadkán. A célom dokumentumfilm-rendező lenni.

0 Hozzászólás | Bővebben +