Ne szerelemben égni!
Nem akarok ilyet, nem akarok még, ni,
Szerelemben égni,
Lemaradni a halál csókja által, éjszakámat átaludni.
Áldd, elillanjon szenvedésem, mint űzött egykori
Vad, többé már nem viszem el mérgem, mit
Émelyegve hazahoztam hozzád…
A csillagok aggok, fürdenek szemem fényében,
Itt benn mára már más ásít,
Ne küldj ki a fagyra,
Ne hideg szobákba,
Ne a tömény, lázas elmúlásba,
Hagyj, lakjon szíved helyén jól, ha volt is ficsúr,
A kvalitások világában már menő öregúr.
Mit tegyek, hogy elmaradjon abszintot lehelő
Zöldellő tündérem gyilkos tekintete?
Zsúrokon perlő vánkosom,
Húrokon pendülő szeretetet legelő
Táltosod, tapodott
Jószágod voltam.
A szőke ölel, vesztés,
Önelvesztés?
Mámortalan fricska, ócska volt, és kikerüljön,
S hagyjon életben sugár nélkül nappal
Verőfényes lappal
E hideg éjszaka holdja?
Mert szesz nem segít,
Meg méretlen sem,
Méreg ismét most már nem lesz
Rege az elmúlásról
Szerettelek, s máig bánom.
Itt vagyok az ingoványon, ne akard, hogy mégis
Bárki messze menve lásson…
Már nagyobb vagyok önmagamnál,
S tekintetem bársony.
