Marko Tomaš és Odri Gizella versei
Marko Tomaš:
A kígyó császár
Miután elmerültem a fényképekkel teli dobozban,
Miután ott csupán
száraz virágokat és a nagy kozmikus semmit találtam meg,
amitől mindig felvidulok
és elkezdem építeni a saját mitológiámat,
amelyben nagyapám Perunná,
a villámokat szóró ószláv istenné válik,
és mi villámokká, amelyek átszelik az éjszakai eget,
gyermekeivé, rövid villanásokká
a létezés és a megsemmisülés
– amely mindenféleképp tartósabb és őrültebb –
határtalan semmijében.
Ó, nagyapa, istenünk, inkább lennék energia,
hogy senki se érinthessen meg,
piszkosan, testként, semmitmondóan,
inkább saját ablakból kitekintő pillantásom lennék,
hogy sérthetetlen és elpusztíthatatlan legyek,
hogy alattomosan ne gyilkoljanak meg
csak azért, mert névből, vízből és múltból gyúrtak.
Semmi tiszta az emberek között,
csak általános eltévelyedés és káosz
egy tökéletesre szabott városi öltönyben.
Miután újra öngyilkosságot követtem el,
és ki tudja, hányadszor gondoltam meg magam az utolsó pillanatban
olyan kifogásokkal, hogy fontos feladatok várnak,
mint megírni ezt a verset
és arab nyelvből lefordítani a neved,
mert meg akarlak óvni,
ma a név miatt erőszakolnak és kínoznak halálra,
nincsenek már testvérek, senki, aki megóvná a szomorúságot
és a kenyérről álmodozna, vagy lelkesedéssel beszélne a költészetről.
Fordította: m
Odri Gizella:
Homogén oldat
Hiányod lassan belém olvad,
Az emléked és én
ma már homogén oldat.
A lelkünk is egy, bár egykor
Ez képtelenségnek tűnt.
Ma már az a képtelenség,
Hogy kiválj belőlem,
Hogy a szagod, az ízed
És a hőmérsékleted
Újra önálló legyen.
Fiktív levelek B-nek:
Megírtam neked a ma ki nem mondottakat. Segítség az értelmezéshez: A szöveg tézise: nekem is csak játék volt. A szöveg többi része: a tézis tagadása, ami burkoltan tartalmazza, hogy szeretlek.
Mondd, miért nem vagyunk állatok? Vagy miért nem vagy csak simán a takaróm?
Ma mindenkit úgy hívnak, mint téged.
Fejlődik a testbeszédünk. Már akkor is hozzám érsz, ha megbántottál, és már nemcsak oda, hanem a combomhoz, akkor is, ha nem meztelen. És akkor kislánynak érzem magam, és nem akarom többet, hogy a bugyimba nyúlj. Azt akarom, hogy felöltöztess, hogy megetess, és a karodban vigyél az ágyig, és lefektess aludni.
A húsodban és a csontjaidban akarok élni. P.-S.: vettem cigit.
A tudatalattim is szeret téged. Gondoskodik róla, hogy meglátogass, miközben alszom. Mindig este jössz. Ilyenkor fel kell ülnöm, te mögém ülsz, és az orroddal beletúrsz a hajamba. Onnan tudom, hogy álmodok, hogy a hajammal érzem a szakállad.
Tudtad, hogy Texasban van egy olyan település, hogy Utópia?
Ha már a kávémban sem érezlek, végképp hol vagy?
Piszkozat: kések.
