Burek
Az idei Malomslam – II. regionális slam poetry-bajnokság harmadik helyezett alkotása
Amikor először találkoztunk rétesnek néztelek.
Fura grimasszal figyeltem mi sül ki belőle.
Belőled, a szemedből.
Abból a szemből ami jól be volt verve,
Vérben forgó pupillád úgy tekintett be a lelkem bedobott ablakán,
Mint kisvárosi a nagyváros ajtaján.
Láttad a kisszobát,
Ahol azóta nap-estét töltünk,
Ketten, tele gondolatokkal és annál üresebb gyomorral.
De lehet ez csak a kaja flesh.
Pedig, direkt kértelek, ma ne olajjal fess.
Lila volt a képed, azt hittem csak szilvás.
Valójában bukta.
Bukta volt mert részegen belefejeltél a betonba. Na ez a szívás.
Azt hitted jó móka,
De ha a kapu nyitva, kár átmászni az udvarra.
Egyszerűen ki is nyithattad volna.
Mint a pékség ajtaját az első burekom előtt.
Vagy mikor bevittél az ékszerészhez, aki a fülembe lőtt.
Akkor még nem tudtuk, hogy min megyünk át együtt.
Persze nem úgy ahogy én próbáltam a mólón részegen,
Mert beleestem a Tiszába, ami olyan volt mint egy jégverem.
Úgyhogy összeteszem két kezem,
hogy ott voltál lenn épp velem.
De a Punnany az jó volt nem?
Majdnem elhagytam mindenem.
Még kólóztunk is, pedig a lábam sem tudtam, hová teszem.
Mikre nem képes az alkohol igaz?
Persze ez sovány vigasz,
Akiért kijöttem hozzád egy utolsó…
Mi az?
Valami albán pékáru, egy rétesre hasonlító burekutánzat.
Béna tucat.
Egy mondatban feleslegesen kijavított hiba.
Mert nektek burekot, nekem bureket.
Ti függőt szúrattok, én fülbevalót lövetek.
Mi szót ejtünk ti szavat mondtok,
A mi sonkánk a ti szalámitok.
Mert megvagyon írva a kérdés,
S rajtunk múlik a megértés.
Megírva mi?
Mi tollal, ti pedig örökíróval.
Hát baszd meg! Mennyivel jobban hangzik, mintha tollal írnék..
De álljon meg a menet a szemafornál.
Én átmegyek a piroson, ő meg ott áll?
Vannak fura szokásaid, de mind szeretem,
Igaz, szeretnélek jól pofán baszni érte,
De tudod, hogy amúgy bármit megtennék érted.
Ha te Tom, én Jerry.
Imádlak, még ha néha meg is kell verni.
Sokszor azt érzem nálad sosem leszek jobb,
De minden alkalommal én vagyok a jobb kezed.
Persze, csak az átvitt értelemben…
Neked köszönhetem,
A slamet, a malmot, a versem,
Pécset, a szívem és lelkem.
Neked a legszebb évem!
Szerbiát, Vajdaságot meg mindent.
Hoztam az emlékeink, hoztam a táskám
Hoztam mindkettőnk örök igaz álmát,
Van bennem Buda meg egy kis Pest is,
Eljött a mi hetünk, átmulatjuk ezt is.
De állj! Ott egy pokémon!
Te vagy, baszd meg, Pikachu,
Eldobtam a labdám és I got you.
Hiába nem a legjobb, mégis mindenki téged akar.
Viszont a kurva bezártság is, csak téged zavar.
Te nemcsak egy albán péksütemény vagy,
Sem egy rétesnek hitt valami,
Hanem te vagy a legkülönlegesebb burek.
A barátom vagy! Méghozzá a legjobb akit ismerek.
