Patyerek Réka és Nikki Black alkotásai
...
vajon szárnyát törve esik e majd bárgyú
ingeréhes emberek kezébe ez a gondolathalmaz
mindahányszor megpróbáltam kudarcba fulladt hiába van léleksimogató sötét bolyongok mint kivert kutya az éjszakában és arra gondolok hogy talán valahol ő is itt van a közelben szenvedésem végtelennek tűnik soha nem fogom megtudni hogy mi az ami kell neki miért él mi az ami mint hullám dobja fel a felszínre majd taszítja a mélybe hogy láthassa a valóság igazi mechanizmusát számtalan módon próbáltam vele szót érteni mindig úgy éreztem hogy sikerül és megért de mindig elsétált mellettem soha nem vett észre most itt ülök és csakis ő jár az eszemben hogy hogyan láncolhatnám magam mellé szeretném már érinteni szeretném ha érintene bizarr hogy hozzád kiáltok hallasz olvasol egyáltalán a minap arra eszméltem hogy talán te vagy számomra Godot aki majd megszabadít most elmondom neked mielőtt gondolkodnod kéne mindez amit leírok magában a semmivel egyenlő nem létezik ki létezik egyáltalán vajon te igen hát nem érted miért nem figyelsz hiszen te vagy Godot
te vagy az olvasó hozzád szólok kérlek én aki nélküled nem létezik
(Patyerek Réka)
Félelem
Az utolsó szívdobbanás.
Az utolsó lélegzet.
Az utolsó, mely még ébren tart.
Az utolsó esély.
Az utolsó kis szikra.
Az utolsó mosoly,
Az utolsó akkordok a zongorámon.
Minden elhallgat.
Végül csak a csend marad.
Az utolsó forró, tüzes éjszaka.
(Nikki Black)
Búcsú
Mondani kellene valamit,
Mielőtt végleg elválunk.
Talán egy szeretlek?
Nem, az túl sok. Akkor egy viszlát.
Na, de mégis mit tegyek,
hogy maradjon valami?
Mondok egy sziát.
Nem jelent semmit, pont, mint te.
Ilyen egy barát.
Elmegy, és csak ennyit mond.
Ezt mondod te...
Így hát ezt mondom én is.
Mondanom kéne valamit,
De most mégsem tudok.
Elmész...
Lehet, hogy visszajössz.
Szólni kéne még egy szót,
Mielőtt búcsúzunk.
De ez van, elmaradt.
Így némán, végleg elválunk.
(Nikki Black)
