10 tehetséges őrült, akik nagy eszméket adtak a világnak 1.
forrás: AdMe.ru
A tehetséges író élete hatalmas kockázattal jár az ember legsebezhetőbb pontja, vagyis a tudata számára. A sikerhez vezető út akármilyen egyszerűnek is tűnik, szinte mindig telve van az ismeretlennel, tiltottal és meggondolatlansággal való kacérkodással.
Az AdMe.ru olyan lélekben nem teljesen egészséges írók listáját mutatja be, akik nemcsak nagyszerű irodalmi műveket adtak a világnak, de zseniális alkotói ihlettel látták el azt az elkövetkezendő évekre.
Első páciens: Edgar Allan Poe
Amerikai író, költő (1809–1849)
Diagnózis: Lelki zavar, pontos diagnózis nem került megállapításra.
Tünetek: Sötétségtől való félelem, emlékezetzavar, üldözési mánia, magatartászavar, hallucinációk.
Betegségének története: Edgar Poe már az 1830-as évek végétől időszakos depresszióban szenvedett, emellett az alkoholfogyasztás is rossz hatással volt a pszichikumára (melyhez hamarosan az ópiumhasználat is hozzáadódott). Poe lelkiállapotát lényegesen rontotta fiatal feleségének komoly betegsége is (az akkor 13 éves Virginia nevű unokatestvérét vette nőül; hét év házasság után, 1842-ben Virginia tuberkulózissal fertőződött meg, majd öt év múlva belehalt betegségébe). Virginia halála után Poe az életéből maradt csupán két évben többször szerelembe esett, és két házassági próbálkozást élt még meg. Az első törekvése az író választottja miatt hiúsult meg, akit megijesztettek Poe sorozatos idegrohamai, a második pedig a vőlegény távolmaradása miatt – nem sokkal az esküvő előtt Poe leitta magát, és beszámíthatatlan állapotba került. Öt nap elteltével találtak rá egy olcsó baltimore-i kocsmában. Az írót egy klinikára szállították, ahol öt nappal később borzalmas hallucinációktól szenvedve életét vesztette. Poe egyik legszörnyűbb rémálma, hogy egyedül hal meg, valóra vált. Bár sokakkal ígértette meg, hogy mellette lesznek az utolsó óráiban, 1849. október hetedikén hajnali három órakor a hozzá közel álló emberek közül egy sem volt jelen. Halála előtt Poe kétségbeesetten hívatta magához Jeremy Reynolds északisark-kutatót.
Világra hagyományozott eszmei öröksége: A két legismertebb újkori irodalmi műfaj. Az első a horrorregény (vagy elbeszélés). Edgar Poe-ra nagy hatást gyakorolt Hoffmann, ugyanakkor a hoffmanni komor romantizmust Poe ingoványos, kiút nélküli és szerfölött kifinomult, valódi rémálom halmazállapotába sűrítette (Az áruló szív, Az Usher-ház vége). A második műfaj a detektívregény. Éppen monsieur August Dupin, Poe elbeszéléseinek hőse (A Morgue utcai kettős gyilkosság, Marie Roget titka) vált az irodalomban a deduktív módszer és annak apologétája, Sherlock Holmes mintapéldányává.
Második páciens: Friedrich Nietzsche
Német filozófus (1844–1900)
Diagnózis: Skizofrénia (a legtöbb életrajzban irodalmiasabb szóhasználattal megszállottságnak nevezik).
Tünetek: Nagyzási hóbort (üzeneteket küldött szét a következő szöveggel: „Két hónap múlva én leszek az első ember a Földön”, követelte a képek leszedését a falról, hiszen az ő lakása „templom”); tudatelborulás (egy lóval ölelkezett a város főterén, így akadályozva a forgalmat); erős fejfájások; magatartászavar. Nietzsche kórlapján többet között arról esik említés, hogy a beteg csizmából itta a saját vizeletét, artikulálatlan hangokat adott ki, egy törött üveg szilánkjaival próbálta elbarikádozni az ajtót, az ágy mellett a földön aludt, ugrált, mint egy bakkecske, grimaszokat vágott.
Betegségének története: Nietzsche túlesett néhány agyvérzésen; az életének utolsó húsz évében elmezavarban szenvedett (éppen ebben a korszakában jelentek meg a legjelentősebb művei, például az Im-igyen szóla Zarathustra), ebből 11 évet pszichiátriai klinikákon töltött, otthon pedig az édesanyja gondoskodott róla. Állapota folyamatosan romlott, életének vége felé már a legegyszerűbb mondatokat is alig tudta összerakni.
Világra hagyományozott eszmei öröksége: Az emberfeletti ember eszméje (milyen paradox, hogy éppen erről a bakkecskeként ugráló emberről asszociálunk a szabad, erkölcsök feletti, tökéletes emberre). Az új erkölcs eszméje (az urak erkölcsössége felcserélődik a rabok erkölcsével): az egészséges morálnak magasztalnia és erősítenie kell az ember természetes törekvését a hatalomra. Minden más erkölcs kóros és hanyatló. A fasizmus eszméje: a betegeknek és gyengéknek veszniük, az erőseknek pedig győzniük kell. A hipotézis: „Isten halott”.
Harmadik páciens: Ernest Hemingway
Amerikai író (1899–1961)
Diagnózis: Erős depresszió, elmezavar.
Tünetek: Öngyilkosságra való hajlam, üldözési mánia, ideggyengeség.
Betegségének története: 1960-ban Hemingway visszatért Kubából az USA-ba. Gyakori depressziós tüneteket produkált, amelyek félelemérzettel és bizonytalansággal párosultak, gyakorlatilag írni sem tudott, ezért önként beleegyezett a pszichiátriai kezelésbe. Hemingway húsz elektrosokk-terápián esett át, amelyekről a következőket mondta: „Az orvosok, akik elektrosokkal kezeltek, nem értik meg az írókat: Mi értelme volt elpusztítani az emlékezetemet, és átmosni az agyamat, amellyel a kenyerem keresem, és ezzel a tönk szélére sodorni engem? Ez volt a legpompásabb gyógymód, csak éppen elvesztették a pácienst.” A klinikáról kiszabadulva Hemingway változatlanul meg volt győződve arról, hogy nem tud írni, ezért döntött az első öngyilkossági kísérlete mellett, de szerencsére barátai megakadályozták ebben. Felesége kérésére ismét részt vett a kezelésben, de szándékain nem változtatott. Néhány nappal klinikai elbocsátása után főbe lőtte magát kedvenc kétcsövű fegyverével, melynek mindkét csöve töltve volt.
Világra hagyományozott eszmei öröksége: Az „elveszett nemzedék” eszméje. Hemingway, ugyanúgy, mint kortársa, Remarque, egy konkrét nemzedékre gondolt, akik felőrlődtek egy konkrét háború malomköve alatt, ugyanakkor a terminus csábítónak és éppen megfelelőnek bizonyult, hogy azóta is minden nemzedék megtalálja az okot arra, hogy magát elveszettnek nevezhesse. Az új irodalmi eljárás, a „jéghegy elv”, amikor a látszólag keveset mondó szöveget gazdag, szívet tépő, rejtett mondanivaló szövi át. A „macsóság” új példája, amely ugyanúgy megnyilvánul munkásságában, mint életében. Hemingway hőse kegyetlen, szűkszavú harcos, aki tudja, hogy a háború hasztalan, de a végsőkig harcol. Hemingway leginkább kompromisszumot nem ismerő hőse bizonyára a halász, Santiago (Az öreg halász és a tenger), akivel Hemingway a következő frázist kimondatja: „Az ember nem arra született, hogy legyőzzék. Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.” Maga Hemingway vadász, katona, tengerész, halász, utazó, Nobel-díjas író volt, akinek a testét teljesen ellepték a hegek, és aki mindenki hatalmas kiábrándulására nem harcolt a végsőkig. Máskülönben nem adta fel az elveit: „A férfiaknak nincs joguk ágyban meghalni, csak háborúban vagy golyóval a homlokukban” – mondta.
Negyedik páciens: Franz Kafka
Cseh író (1883–1924)
Diagnózis: Neurózis, pszichaszténia, folyamatos depressziós állapot.
Tünetek: Apátiás rohamokkal keveredő ingerlékenység, alvászavar, félelem felerősödése, pszichoszomatikus zavarok az intim szférában.
Betegségének története: Kafka mély pszichológiai zavarai az édesapjával és családjával való kapcsolatában, valamint a nehézkes, bonyodalmas szerelmi életében gyökereztek. Kafkát a családban senki sem támogatta az írásban, így rejtőzködve kellett foglalkoznia szenvedélyével.
„Számomra ez egy szörnyű kettős élet – írta a naplójában –, amelyből lehet, hogy csak egy kiút van, az őrület.”
Amikor az apja erőltetni kezdte, hogy a szolgálat után fia még a boltjában is dolgozzon, és ne foglalkozzon holmi badarságokkal, Franz elhatározta, hogy öngyilkos lesz, és megírta búcsúlevelét barátjának, Max Brodnak. „Az utolsó percben szinte minden teketória nélkül sikerült beavatkoznom, megóvnom őt a »szerető szüleitől«” – írja Max Brod a Kafkáról szóló könyvében. Pszichikai állapotában a mély és egyenletes nyugalmi periódusokat a betegség folytatólagos periódusai váltották.
A következő sorok, melyek a Naplóim című kötetéből származnak, szemléletesen mutatják be ezt a belső harcot: „Nem tudok aludni. Csak látomások, semmi álom. Különös labilitás az egész belső lényem. Szörnyű a világ, amelyet a fejemben hordozok. Hogyan szabaduljak meg tőle, vagy szabadítsam ki úgy, hogy ne pusztítsam el?”
Kafka 41 évesen halt meg tuberkulózisban. Három hónapon át teljes agóniában élt, amely nemcsak a testét, de az elméjét is elpusztította.
Világra hagyományozott eszmei öröksége: Kafka nem volt ismert író életében, kevés művét adták ki, de halála után a munkássága új teret nyitott az irodalomban az olvasók előtt. A kafkai világ kétségbeesése, irtózatossága és kiúttalansága megalkotójának személyes drámájából nőtt ki, és új esztétikai iránnyá („irodalom diagnózissal”) vált, amely a továbbiakban jellemzőjévé lett a XX. század irodalmának.
Ötödik páciens: Jonathan Swift
Ír író (1667–1745)
Diagnózis: Niemann–Pick-szindróma vagy Alzheimer-kór – a specialisták nem értenek egyet.
Tünetek: Szédülés, térbeli dezorientáció, emlékezetkiesés, körülvevő emberek és tárgyak felismerésére, valamint az emberi beszédben az értelem megragadására való képtelenség.
Betegségének története: A betegség fokozatos elhatalmasodása egészen az élete végén jelentkező teljes gyengeelméjűségig.
Világra hagyományozott eszmei öröksége: A politikai szatíra új formája. A Gulliver utazásai természetesen nem az első szarkasztikus reakciója a felvilágosult elmének az őt körülvevő világra, ugyanakkor az újítás itt nem magában a szarkasztikus nézetben, hanem a prizmában rejlik, amelyen az író átszűri a világot. Ebben az időben más gúnyolódó emberek nagyítón vagy teleszkópon keresztül néztek a világra, a Szent Patrik-székesegyház főesperese különösen görbe üveglencsét készített ehhez. Később örömmel használta ezt a lencsét Nyikolaj Gogol és Szaltikov-Scsedrin.
(Folytatjuk)
