Fiatal kritikusok olvasnak be. Újvidéken
Fotók: Sági Varga Kinga
Az újvidéki Művészklub aprócska reflektorai járnak vidám táncot a borospoharam peremén. Egy füstölő hínárindái húznak körénk kellemes illatot. Érkeznek az irodalomkedvelők. Szép lassan. Levetkezik nagy kabátjaikat, megveszik kis itókájukat, és elhelyezkednek a kis fából készült székeken. Kéthetente. Mindig. Figyelnek. Jegyzetelnek. És kattogtatják agytekervényeiket. Egy-egy érdekesebb kérdés felmerülésekor. Ez az OlvassBe! Berényi Emőkét kérdeztem róla.
Mi is valójában az OlvassBe?
- Az Olvass be! a Fiatal Írók Szövetsége kritikai beszélgetéssorozata. Magának a műfajnak – hogy irodalmárok összeülnek, és megmondják a tutit egy-egy könyvről – tőlünk nyugatabbra nagy hagyománya van. Amikor három évvel ezelőtt szervezni kezdtem az újvidéki kritikavitát, zavart, hogy mi, Magyar Tanszékről kikerült bölcsészek csak ökögünk-makogunk, ha élőszóban kell véleményeznünk egy szöveget; idegesített, hogy a könyvbemutatókon több az alákérdezésen alapuló kedélyeskedés, mint az igazi kérdés; és felhúzott, hogy a vajdasági lapokban szinte csak kétféle recenzió jelenik meg: a beszólogatós meg a tudálékos. Hiába akadtak – főleg az egykori Új Symposion szakmailag megalapozottan odamondogatós csapatában – követendő minták, úgy éreztem, szükség lenne egy olyan fórumra, ahol a fiatal kritikusok egymással, egymástól tanulhatnak.
Hogyan is épülnek fel ezek a kritikai estek?
- Az Olvass be! egy vállaltan műhelymunka-jellegű találkozó. Rendszerint három, önkéntesen jelentkező pályakezdő kritikus szedi ízeire az éppen aktuális kötetet, ami általában szintén egy pályakezdő szerzőé. Ebben az évadban Tóth Kinga All Machine-je, Nyerges Gábor Ádám Sziránója és Antalovics Péter Örökszobája volt a terítéken. Ez utóbbi 10-es skálán való 7-es értékelése a legjobb példa arra, hogy a sajátjainkat sem kíméljük. Egy kritikus ugyanis kénytelen néha azoknak a műveivel is foglalkozni, akikkel együtt járt az egyetemre vagy az egyetem mellé, ezért nem árt, ha megtanul a személyes rokonszenvétől vagy ellenszenvétől függetlenül ítélni.
És most mi következik?
- Hátra van még a decemberi 16-ai est, amelyen a Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíjat frissen elnyert Mán-Várhegyi Réka Boldogtalanság az Auróra-telepen című novellagyűjteményét fogjuk boncolgatni. Februárban pedig vendégül látjuk majd a tárgyalt kötetek alkotóit, hiszen ezen az alkalmon sor kerülhet a valódi beolvasásra: író és kritikus végre egymásnak feszülhet.
Mi a célotok és milyen visszajelzéseket kaptok? Nyitottak a fiatalok az ilyen megmozdulásokra?
- Az Olvass be! a fiatal kritikusnemzedék izgalmas kísérlete arra, hogy kinevelje saját magát. Három éve képesek ezek a kéthetente megtartott estek húsz–harminc embert bevonzani a Művészklubba. Talán azért, mert sok új információt meg lehet tudni a kötetekről és az irodalomról szóló beszédről, talán mert időközben mindenkinek lettek kedvencei, akik pontosan azt mondják ki, amit ő is gondol, csak a kocsmaasztalnál ülve nincs kedve elárulni, talán mert érdekes látni, hogyan formálódnak menet közben a szigorúnak hitt ítéletek és a kritikusi karakterek. Akárhogy is, jó látni ezt a folyamatot.

Helyeselve ez után a legutolsó est topp témája írójának szegeztem kérdéseimet.
Antalovics Péternek. Költőnek. Az Örökszoba című kötet szerzőjének.
Mit is kell tudni a kötetedről?
- A kéziratot a Forum Könyvkiadó fiatal alkotók kéziratpályázatának 2012. évi kiírására adtam be, ahol sikerült nyernem. Szinte kizárólag verseket írok, ebben a kötetben is azok szerepelnek. A kezdetektől írt szövegek közül válogattam. Megpróbáltam a témavilágok alapján elrendezni őket, és így négy ciklust alakítottam ki. A kötet címe egyben egy ciklus- és verscím is. Úgy éreztem, ez a legmegfelelőbb cím/szó, ami röviden, tömören jellemezni tudja a kötet egészét. Nagyon fontos még a könyv képi anyaga is, amelyet Davor Gromilović munkái alapján Sirbik Attila és Sütő Anna készítettek.
A nyilvánosság hogy fogadta a köteted?
- Nehéz erre válaszolnom, már csak azért is, mert belülről figyelem a dolgot, és így nehezebb megítélni. Elsőként mindig a fedőlap hívja fel az emberek figyelmét. Ez jó, mert fontos, hogy tetszetős első benyomást keltsen. Igyekszem figyelni az embereket, hogyan viszonyulnak a könyvhöz, sok értékes tapasztalatot lehet így leszűrni. A kötet három hónapig szerepelt az Irodalmi Jelen top10 verseskötete között, ennek nagyon örülök.
A kritikák mennyire befolyásolnak?
- A pozitív reakciókat mindig fenntartásokkal kezelem, a negatív véleményeket pedig jól átgondolom. Minden kritikát megfontolok, úgy gondolom, nincs olyan észrevétel, megjegyzés, amely ne lenne érdemes rá. Szeretem, ha nagyon nyersen és kendőzetlenül beszélnek a könyvről vagy bizonyos szövegekről, mert egyedül az feltételezi a kellő őszinteséget. Ez pedig minden beszélgetés alapja is. Érdekes kérdés. Hogy mennyire befolyásol egy-egy kritikai meglátás? Azt hiszem, az a legjobb, ha minden tapasztalatot megpróbálok befogadni és összegezni, mert csak úgy lehetek tisztában magammal a lehető legnagyobb mértékben. Persze mindig megtartom saját önállóságomat (néha önfejűségemet), de csak annak látom értelmét, ha nyitott vagyok a reakciók felé is. Ezen a határterületen kell ügyesen egyensúlyozni.
Készül már a következő kötet?
- Ennyire pontosan még nem tudnám megmondani, konkrét tervem nincs. Annyi biztos, hogy folyamatosan írok, és nagyjából kezd körvonalazódni, mik érdekelnek mostanában, milyen területek felé mozdulok. Aztán majd az idő dönt.
Válaszolt utolsó kérdésemre Peti, sokat sejtető mosollyal. Majd üres borospoharával odébbállt, hogy teletöltvén azt, csatlakozzon, velem együtt, a tömeghez. Mert a ,,hivatalos'” rész után kezdődik csak az igazi agytorna. A kényelmes fotelekben. Kötetlenül. Itókázva feszülnek össze az irodalmárok. Vagy helyeselnek, és támogatják egymást ötleteit. Nagy dolgok születnek ilyenkor. Mindegy egyes alkalommal. Egy kicsit Világot teremtenek. Egy kicsit Világot váltanak. Fiatalosan. Kicsit őrülten. Lelkesen. Úgy, ahogy azt kell.